A lóversenyzés nemzeti tradíció, társasági esemény, nemes versengés, szubkulturális közeg és vidéket megtartó erőforrás.
2007. január 19., péntek
Kirill kifulladt (szerencsére)
Az egész Európát romba döntő Kirill orkán rémképe csütörtök estére hazánkban is vezető hírré vált a médiában és a családokban egyaránt. Péntek hajnalra jósolták a meteorológusok, hogy eléri Magyarországot is a szörnyűség. Ráadásul csütörtökön délután még egy német dolgozaton is túl kellett esnem. (Hier kann man nicht faulenzen.) Hazaérve elkezdtük a felkészülést a viharra. Kiadós vacsora után előkészítettük a gyertyákat, ami nem volt nehéz, hiszen amúgy is gyertyázunk naponta. Ahogy éjszaka megérkeztek az első széllökések, hitvesem javaslatára levonultunk az emeletről a nappaliba. Ki tudja, ha Kirill lekapja a tetőt, ne ázzunk meg. Pincénk nincs, így az az eshetőség nem merülhetett fel. Van viszont garázsunk, ahol mindenfélét tárolunk, csak a kocsit nem. Most viszont nem ártana beállni vele, hiszen fúj a szél becsületesen, már csak az hiányzik, hogy egy kóbor cserép ráessen. Mire helyet csináltam és bepasszíroztam a gépjárművet, gyanús lett a csend. Ennyi lett volna a vihar? Edit szerint ez az a bizonyos vihar előtti csend. Elővettem egy jó könyvet (MySQL adatbáziskezelés) és vártam a Kirillt a gyertyafényben. De már nem jött visza. Csak jól ránkijesztett. De legalább a garázsban most rend van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
"De legalább a garázsban most rend van."
Nálunk vendégség volt a hétvégén, aminek a legnagyobb hozadéka az lett, hogy most végre rend van a nappaliban!
Tényleg: mikor ugrotok be egy percre?
Megjegyzés küldése