2007. május 21., hétfő

Frankly Dancing

A fent nevezett telivér már másodszor altatja el az egész pályát! A 2005-ös Derby előtt arról szóltak a hírek, hogy sokáig laborált, fáj a lába és a becsületért fut. Erre majdnem megnyeri. Ha nincs itt a német Rosenblatt, akkor ő a bombameglepetés. Befutó osztalék 200 Ft-ra: 43.900 Ft Ezután Frankly nagy menetelése kezdődik, amely egészen az "Év lova" címig tart.

Tavaly idehaza nem tud versenyt nyerni, bár a Millenniumi Díjban 80-as formát számoltam neki, amikor második volt. Gina Maxi 7,5 kilós súlyelőnyét kihasználva megverte. Egy évvel később ismét ez a két ló a főszereplő.

A tegnapi Millenniumi Díj előtt Frankly Dancing nem volt tippelt ló. Ismét fájós lábáról adott hírt a zuhanyhíradó, ami a Batthyány-Hunyady Díj-ban mutatott hetedik helye alapján el is hittünk. A start előtti pillanatokban az esetleges tét-osztaléktábla Frankly esetében 17-szeres kurzuson állt, amit mindennek ellenére nagyon furcsállottam. Mondtam is Hegedűs Zsolt kollegámnak, ez bizony rendkívül meglepő: egy "Év lova", a tavalyi ranglistán legmagasabban végző távbíró telivér hogyan kerülhet ki ilyen könnyen a fogadók látóteréből?

Aztán jött Frankly és Kovács Sanyi ámokfutásnak tűnő kezdése, amellyel a totálisan szétszakadó mezőny nem tudott mit kezdeni. Az egyenesben persze ráfutottak, hiszen az öngyilkos tempó egyformán kikészítette a lovakat, de Frankly egyedüliként újítani tudott és nyert! Mögötte Gina Maxi a második, Magambo (outsidernek nem nevezhető) a harmadik. Az osztalék tétre 3.540 Ft, befutó 40.200 (hasonló mint Rosenblattal) és a hármasbefutó minden idők legmagasabbja: 1.295.000 Ft. Mindez a 200 Ft-os alaptétre számítva!

Frankly tud még meglepetést okozni. Ez aztán a meglepetés!

Kolozsvári Grandpierre Emil

Kolozsvári Grandpierre Emil közös nagy kedvencünk Karesz barátommal. A hatvanas évek lengnépszerűbb hazai írója még ma is tud meglepetésekkel szolgálni, hiszen műveiben sokszor örök érvényű igazságokra hívja fel a figyelmet, legfőképpen a férfi-nő kapcsolat rejtelmeit boncolgatva. Egyik kedvencemben, az Árnyak az alagútban c. regényében írja, hogy a rend fogalmát illetően férfi és nő soha nem fog közös nevezőre jutni, hiszen a férfinek az a rend, ha minden a keze ügyében van, míg a nőnek az, ha nincs semmi elöl. Itt aztán leírja, hogy felesége hogyan pakolta el egy nap tízszer a kerti szerszámokat, amikkel éppen a férj dolgozott, csak mert éppen abban a pillanatban nem használta valamelyiket. Hasonló eset minden pár esetében biztosan előfordult már.

Péntek este Karesz egy Kolozsvári G.E. könyet hozott olvasásra: Párbeszéd a sorssal. Még csak az elején tartok, de már érződik a hatvanas évek hamisítatlan hangulata - legalábbis ahogy én e könyvek alapján elképzelem - presszók, kerthelyiségek, elvtársak, Zsófik, Terik és Arankák, két pár debrecenik, korsó sörök, kerületi tanácsok, 1-0-ra végződő rendőr-tűzoltó focimeccsek.

Karesz nem egyedül érkezett, Ákos és Geraldine szintén a vonatról szállt le. Jó ideje nem volt együtt a csapat, így volt mit megbeszélnünk. Karesz továbbra is Genfből irányítja a pénzügyi világot, Ákos a legtitkosabb közép-európai projektek főtanácsadója, míg Geraldine, akit Ákos Peruból "szöktetett meg" a legregényesebb körülmények között, nemrég talált állást, ahol egész nap spanyolul beszélhet.

Az este során egyébként spanyolul, angolul, németül és magyarul folyt a szó, illetve némiképp Vitéz sajátos dialektusa is teret kapott: például "fafa", ami tudvalevőleg innivalót jelent. Pibi, aki éppen Veresegyház nyelvi hagyományaiból írja szakdolgozatát, ezen az estén bővíthette ismereteit.