1872-ben Leland Stanford – Kalifornia exkormányzója és gazdag versenyló-tulajdonos – felvetette a korábban már vitatott kérdést, miszerint a vágtató lónál van-e olyan pillanat, amikor egyik patája se érinti a földet, és ha igen, akkor mikor. Korábban erre többen keresték a választ sikertelenül. A korabeli festmények alapján úgy sejtették, hogy ha van ilyen pillanat, az akkor következik be, amikor ki vannak nyújtva a lábai. Stanford felbérelte Muybri
dge-t, hogy válaszolja meg a kérdést. Muybridge több
kamerát állított egyenes sorba, amelyek akkor exponáltak, amikor a vágtató ló a kamera előtt haladt el. A sorozatképeket az általa szabadalmaztatott zoopraxiscope segítségével – ami egyfajta továbbfejlesztett fenakisztoszkóp – animálta. Ez a technikai elvet ma is használják stop-motion néven. A fotóknak köszönhetően kiderült, hogy a ló mind a négy lába akkor van levegőben, amikor maga alá húzza, és nem amikor kinyújtja. (Részlet a Wikipédiából.)
Megjegyzendő, hogy a korabeli és korábbi lovas jeleneteket ábrázoló festményeken gyakran látható vágtató ló olyan pozícióban, ami a valóságban nem létezik, vagyis hogy mind a négy kinyújtott lába a levegőben van.
A híres, 12 pilla
natból álló fényképsorozatot Eadweard J. Muybridge (1830. április 9. – 1904. május 8.) holland származású angol fényképész készítette, akit a mozgófilm készítés úttörőjének tartanak. Több kamerából álló rendszerrel készített felvételeket különböző mozgásokról.Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Eadweard_Muybridge
