Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy már az első futam előtt 4 (!) órával ott voltunk a pályán és nem voltunk egyedül. Sőt! Az ünnepi maskarába öltözött turfrajongók már csapatostul ostomolták a műszakkezdésre felsorakozott büféket és frissítőállomásokat. 2 órával az első futam előtt (úgy dél körül) már tízezrek hömpölyögtek a pálya felé és ugyanannyian masírozgattak fel-alá a tribünök, a ring, a bárok, a kasszák, az éttermek, a bukmékerállások, a pezsgős standok és a mozgó sörárusok között. Mire II. Erzsébet (úgy 2 körül) bekocsikázott a szentélybe, lényegében telt ház volt, ami több mint 50 ezer embert jelent.- Te, ne tapsoljál már oly hangosan, ez nem a Rákosi Mátyás! - mondom András kollegámnak, aki kitörő örömmel fogadta a Queen-t. Nos, ez arrafelé nem szokás, viszont halk, diszkrét tapsikolással illik kifejezni a tiszteletet.
András a Helló Frankie! bekiabálással sem aratott nagy sikert, amikor megjelentek az első futam résztvevői a jártatóban. Az olasz fenegyerek, a nők bállványa, és mellesleg zseniális zsoké, Lanfranco Dettori, nem hatódott meg magyar rajongói hallatán.A hatodik futamnál azonban mindketten meghatódva néztük Placepot fogadási szerlvényünket, ami a csodával határos módon nyerő lett!!! Mind a hat futamban helyre (place) érkeztek kiválasztott lovaink! A kiválasztásban mondjuk én a lehető legkisebb (semmi) szerepet nem vállaltam, tudatosan, mert akkor az tutkó bukovári, ha én egyszer fogadni kezdek, így csendestársként szálltam be a vállalkozásba. Az eredmény: 275-szörös osztalék, kétszer is! Sajnos ez 10 penny-s alapon csupán 55 font lett, de az érzés, hogy pénzt tudtunk kihúzni a totalizatőrből, mindenképpen királyi.
