2008. március 21., péntek

Kezdődik a galopp szezon

Széchenyi Isván több, mint 180 éve hozta el hazánkba a telivérversenyzést, mely azóta is megdobogtatja a lószerető közönség szívét. Főleg ilyen időtájt, amikor a lovak levetik téli bundájukat és újra kifutnak a zöld gyepre, hogy a turf rajongói gyönyörködhessenek fenséges látványukban, és mellesleg helyes sorrendben fussanak át a célvonalon, anyagi hasznot hajtva ezzel a fogadóknak.
Vasárnap tehát ismét megelevenedik a Kincsem Park, színes dresszek lobognak majd a szélben, és újra felhangzik a hangosbemondóból az ezredszer is izgalmat kiváltó mondat:
"Figyelem! Az indító felszólította a lovasokat starthelyeik elfoglalására."
Új futam, új remények, a galopp megy tovább...

2008. március 13., csütörtök

Vallásháború

Nézetem szerint ma Magyarországon vallásháború folyik. Olyan értelemben mondom, hogy az észérvek helyett már csak a hit és az érzelmek határozzák meg a polgárok nagy részének politikai véleményét.
Nem érdemes egymást győzködni egy-egy konkrét kérdésben, hiszen úgysem az adott téma tényeken alapuló logikus kifejtése útján folyik majd a társalgás, hanem a felek "vallási" meggyőződése szerint. Ki melyik színnek hisz. Vannak a pirosak, narancsosok, zöldek, kékek, hogy csak a fő színeket mondjam. A pirosaknak már nem sokan hisznek, de akik még kitartanak mellettük, azokat tüzes vassal sem lehetne eltántorítani. A narancsosok jelenleg a nagy hittérítő szerepében tetszelegnek, de ez a tábor meg nem egységes. Sokan kritizálják a vezért.
Közben azt hallom a rádióban, hogy a tőkepiacokon hatalmas a káosz. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, hogy 0.1% a GDP növekedés. Igaz is: hová a nagy sietség? Minek dolgozni, ha hülyeségekkel is elüthetjük az időt?
Hozzáteszem én is politikailag vallásos vagyok. Nem tudom kihúzni alóla magam és nem is akarom. A hitetlenek valószínűleg a pokolra kerülnek. És mi van az ökomenikusokkal? Van átjárás a vallások között? Ez jó kérdés.
A 0.1% azonban elfogadhatatlan. Aki nem fejlődik, az visszafejlődik. Az öreg tata is tudja ezt 77 évesen és most interneten tanul - hallom a rádióban. Jó lesz a tata@akármi.hu email cím tata? Kérdezik tőle? Mire a válasz: nem kell kukac, nem kell kukac!!!

2008. március 10., hétfő

Sankt Moritz Nr. 1

Nézzük, mivel lenne érdemes kirukkolni, mielőtt teljes érdektelenségbe fullad ez a blog. Krebs András barátom szeme elé mindenesetre már nem is merek kerülni, hiszen három hete, hogy visszajöttünk Sankt Moritzból, a világhírű téli síparadicsomból, és eddig egy huncut betűt sem írtam ezzel kapcsolatban. Természetesen nem ok nélkül.
A nagy élményeknek időt kell hagyni, hogy érlelődjenek, hogy kifejtsék áldásos hatásukat. Persze síelés is volt a programban, de elsősorban a téli lóverseny, a White Turf vonzott bennünket erre a vidékre, mint mágnes a vasat. Első hallásra szinte hihetetlen, de itt a lovak a befagyott tó jegére hengerelt havon versenyeznek. Ebben a valószerűtlen környezetben három hétvégén tart a fesztivál, hiszen egy egész lóversenypályát építenek itt fel, tribünöstül, rendezvénysátrastul, parkolóstul, sörözőstül, bárostul, jártatóstul, winner circle-estül.
Az éjjeli kemény 15-20 fokos fagy nap közben kellemesen 0 fok körülire enyhül, kimondottan meleg lesz az idő, így nyugodtan lehet üldögéni, sétálgatni, fogadni, szurkolni.
Nos ez utóbbira kevés példát láttunk, Andrással elhűlve tapasztaltuk, hogy a befutóba érkezett lovak nem nagyon kapnak bíztatást a nézőtérről. Szinte apatikus higgadsággal veszi tudomásul a verseny lefolyását a 13 ezer fős közönség. Ez volt az első két futamban a helyzet. A harmadikban azonban némi változás történt...

2008. március 2., vasárnap

Családi versek

Nehéz volt, de összehoztuk. Edu a hosszú évtizedek alatt száznál is több alkalmi családi verssel örvendeztette meg az aktuális ünnepelteket, születésnaposokat, névnaposokat, ballagókat érettségizőket, újszülötteket és versenylovakat. Az Edu 60 című verseskötet az érdeklődők és érintettek létszáma okán és az egy példányra jutó eszmei érték mesterséges emelése miatt csupán 10 példányban látta meg a napvilágot 44 oldalon, plusz borító.
A kötet bemutatójára az újpesti Külvárosi Kávéházban került sor. A szokatlan a dologban az volt, hogy a verses könyvet nem a nagyközönségnek, hanem a szerzőnek mutatták be. Jól meg is lepődött!
Mi közben a háromfogásos Borbély húsleves Krúdy hangulatú díszletek közti elfogyasztásával bíbelődtünk, közben Lili színes anekdotákban - Micimackó bábjátékkal megspékelve - mesélt el epizódikat a sima földön eleső, az utcán üvegdarab okozta vágott sebet egy talált ronggyal betekerő, a Vidámparkban katona létére civilben parádézó és lebukott, éppenezért az olasz levelezőpartnernővel soha nem találkozó Edu fiatalkori élményeiről.
Milán 16 kérdésből álló "Ki tud többet Edu-ról" című vetélkedőjében Lili és szerény személyem holtversenyben végeztünk az első helyen, jutalmunk egy sebtében papírszalvétára írt szonett lett.
A vidám asztaltársaság egy közösen írt költeménnyel örökítette meg a kínai "föld patkány" évében tett látogatást újpest legnívósabb - rég letűnt időkre emlékeztető - vendéglőjében.
És itt vannak a fotók: http://picasaweb.google.hu/hzalanka/Edu60