Augusztus utolsó hétvégéjén az immár hagyományos tatabányai nyárbúcsúztató partyra voltunk hivatalosak Emil és Judit barátunk jóvoltából. Ezúttal „tudományos borkóstolás” nyitotta a programot, hiszen a belépő mindenki részéről egy üveg száraz vörösbor volt, mégpedig a Pinot Noir fajtából. Mi a biztonság kedvéért inkább két félével is beneveztünk, de végül így is csak a második helyre futotta. De ne szaladjunk előre.
Lesence Pinot Noir 2006
Az első tétel Badacsonytomajról származott, és vele kapcsolatban a lágy, gyenge és könnyű jelzők hangzottak el a hét fős kóstoló csapat értékelésében, valamint hogy jöjjön a következő minta, és majd utána meglátjuk. A borászat prospektusában említett ibolyára, fekete teára és csipkebogyóra emlékeztető aromákat egyikünk sem vélte felfedezni.
SimoNoir 2006
Az egri Simon pincészet terméke következett, ami azonnal általános eufórikus hangulatba lendítette az ínyenc vendégeket és a vendéglátókat. „Több ízlelőbimbót megmozgat!” foglalta össze János a nemes folyadék lényegét. „Túl csersavas, erős, sőt csípős.” Kontrázott rá Edit és Judit. „Igen karakteres, 2006 különben is jó évjárat” így Emil. Jómagam meggyes lecsengésről, füstös, már-már barrique-os ízről, és a régi tábortüzek illatáról értesítettem a jelenlévőket.
A holborozzunk.hu szerint: „Kellemes, fajtára jellemző illattal köszönt a bor, ízében, kissé fanyarkás, erdei gyümölcsök uralkodnak. Nagyon kellemes összhatás!” Ezzel mi nem is vitatkoztunk. Sokatmondó, hogy a hat palack vörösborból ez fogyott el leghamarabb a visszakóstolások ürügyén, pedig Petya még ekkor nem is érkezett meg.
Villányi Pinot Noir 2008
A Csányi pincészet nedűjével folytattuk a kitűnő programot, miután sonkás sárgadinnyével, sajtokkal és dióval semlegesítettük az eddigieket. Nos, János ismét tömör értékeléssel szolgált: „majdnem félédes, olajosabb, egyszerűen lecsúszik és kész.”, Emi pedig helyben hagyta az ítéletet, mivel ő már csak megfigyelőként vett részt a borkóstolás menetében.
Edit keserűnek nevezte a bort, de itt jegyzem meg, hogy feleségem alapvetően ki nem állhatja a vörösbort. Ha bor, akkor legyen fehér, és lehetőleg tokaji – ez a hitvallása. Emillel megegyeztünk, hogy ez még túl fiatal, nem sok mindent mond, és olyan, mint az OTP részvény: még sokat kell javulnia a tökéleteshez.
Taschner Pinot Noir 2005
A soproni pincészet vörösbora szétmálló dugójával megrémisztett minket, Emil csoda-nyitója sem boldogult vele, majd egy svájci bicskából kihajtott hagyományos dugóhúzó is csődöt mondott. Így a bográcsgulyáshoz használt fakanállal adtuk meg a kegyelemdöfést a megfáradt parafának.
Tiszta a kép, döntött János az első korty után: Simon, Taschner, Lesence, Csányi a sorrend. Emil a hamisítatlan igazi burgundi színt dicsérte, és a kiegyensúlyozott ízharmóniát is konstatáltuk. Kiváló bor, valóban a SimoNoir méltó vetélytársa.
Ezután jöhetett a jól megérdemelt bográcsgulyás Judit jóvoltából, s nem hagyott maga után kívánnivalót.
