2009. augusztus 30., vasárnap

Pinot Noir borkóstolás Tatabányán

Augusztus utolsó hétvégéjén az immár hagyományos tatabányai nyárbúcsúztató partyra voltunk hivatalosak Emil és Judit barátunk jóvoltából. Ezúttal „tudományos borkóstolás” nyitotta a programot, hiszen a belépő mindenki részéről egy üveg száraz vörösbor volt, mégpedig a Pinot Noir fajtából. Mi a biztonság kedvéért inkább két félével is beneveztünk, de végül így is csak a második helyre futotta. De ne szaladjunk előre.

Lesence Pinot Noir 2006
Az első tétel Badacsonytomajról származott, és vele kapcsolatban a lágy, gyenge és könnyű jelzők hangzottak el a hét fős kóstoló csapat értékelésében, valamint hogy jöjjön a következő minta, és majd utána meglátjuk. A borászat prospektusában említett ibolyára, fekete teára és csipkebogyóra emlékeztető aromákat egyikünk sem vélte felfedezni.

SimoNoir 2006
Az egri Simon pincészet terméke következett, ami azonnal általános eufórikus hangulatba lendítette az ínyenc vendégeket és a vendéglátókat. „Több ízlelőbimbót megmozgat!” foglalta össze János a nemes folyadék lényegét. „Túl csersavas, erős, sőt csípős.” Kontrázott rá Edit és Judit. „Igen karakteres, 2006 különben is jó évjárat” így Emil. Jómagam meggyes lecsengésről, füstös, már-már barrique-os ízről, és a régi tábortüzek illatáról értesítettem a jelenlévőket.
A holborozzunk.hu szerint: „Kellemes, fajtára jellemző illattal köszönt a bor, ízében, kissé fanyarkás, erdei gyümölcsök uralkodnak. Nagyon kellemes összhatás!” Ezzel mi nem is vitatkoztunk. Sokatmondó, hogy a hat palack vörösborból ez fogyott el leghamarabb a visszakóstolások ürügyén, pedig Petya még ekkor nem is érkezett meg.

Villányi Pinot Noir 2008
A Csányi pincészet nedűjével folytattuk a kitűnő programot, miután sonkás sárgadinnyével, sajtokkal és dióval semlegesítettük az eddigieket. Nos, János ismét tömör értékeléssel szolgált: „majdnem félédes, olajosabb, egyszerűen lecsúszik és kész.”, Emi pedig helyben hagyta az ítéletet, mivel ő már csak megfigyelőként vett részt a borkóstolás menetében.
Edit keserűnek nevezte a bort, de itt jegyzem meg, hogy feleségem alapvetően ki nem állhatja a vörösbort. Ha bor, akkor legyen fehér, és lehetőleg tokaji – ez a hitvallása. Emillel megegyeztünk, hogy ez még túl fiatal, nem sok mindent mond, és olyan, mint az OTP részvény: még sokat kell javulnia a tökéleteshez.

Taschner Pinot Noir 2005
A soproni pincészet vörösbora szétmálló dugójával megrémisztett minket, Emil csoda-nyitója sem boldogult vele, majd egy svájci bicskából kihajtott hagyományos dugóhúzó is csődöt mondott. Így a bográcsgulyáshoz használt fakanállal adtuk meg a kegyelemdöfést a megfáradt parafának.
Tiszta a kép, döntött János az első korty után: Simon, Taschner, Lesence, Csányi a sorrend. Emil a hamisítatlan igazi burgundi színt dicsérte, és a kiegyensúlyozott ízharmóniát is konstatáltuk. Kiváló bor, valóban a SimoNoir méltó vetélytársa.

Ezután jöhetett a jól megérdemelt bográcsgulyás Judit jóvoltából, s nem hagyott maga után kívánnivalót.

2009. augusztus 25., kedd

KIVÉTELESEK

Születni januárban kell?
Malcolm Gladwell: Kivételesek című könyvét olvasva elsőként azt tudhatjuk meg, mi a sportkarrierhez vezető út első állomása: az ember lehetőleg az év első negyedévében, de legjobb, ha január 1-én születik. Az ok nyilvánvaló. Az éves bontású korosztályos megmérettetéseken a határnaphoz legközelebb született versenyzők, játékosok a biológiai fejlődés természetes folyamatossága okán helyzeti előnnyel indulnak az év későbbi részében születettekhez képest.

Ugyan, ez a kor előrehaladtával eltűnik! – legyinthetnénk a dologra, ám a szerző bebizonyítja, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. A 9-10 évesek válogató versenyein még szembeötlő a különbség, márpedig az itt kiemelkedő játékosokat válogatják be a legjobb csapatokba, ahol kiemelten foglalkoznak velük a továbbiakban. Így a különbség nemhogy csökken, de tovább nő az eleve kedvezőbb helyzetben lévők javára.

A könyvben ez nem szerepel, de a lóversenyzésben ez úgy oldják meg, hogy a csikók születését lehetőleg január-februárra időzítik, mert egy november-decemberi lónak sok esélye tényleg nem volna a Derbyn. Ám az emberi családtervezéskor nemigen szoktak ilyen szempontokat figyelembe venni. (Jól is néznénk ki a rengeteg vízöntő és hal jegyében születtettek uralma alatt.)

A siker másik oldala
Ezt az alcímet kapta Gladwell jó kis könyve, és azzal vígasztalja az olvasót, hogy a sikeres emberek nem valamiféle kiválasztottak, akikre egy napon rámosolygott a szerencse. Bill Gates, a Beatles vagy éppen Joe Flom amerikai sztárügyvéd sztorija megmutatja, hogy elvileg bárkiből lehet klasszis a maga területén, ha megragadja az adódó lehetőséget és beleteszi azt a bizonyos 10000 munkaórát (a szerző ennyit számolt) képességei legmagasabb szintű kifejlesztésére.
Sőt, nem is kell feltétlenül WASP-nak (White Anglo Saxson Protestant = fehét angolszász protestáns férfi) lenni egy jó karrierhez, de azért nem árt a jó származás, szülői háttér - és ez a versenylovaknál sincs másképpen, teszem hozzá önkényesen.

Nem kell zseninek lenni
Újabb jó hír, hogy egyáltalán nem szükséges zseninek születni, legalábbis a szónak abban az értelmében amit az IQ tesztek mutatnak. Legyen akár konvergens, vagy divergens teszteken alapuló a felmérés bőven elég egy átlagos, vagy annál egy kicsivel jobb eredmény, mert a túl okosakkal mindig van valami baj. Általában az emberi kapcsolatteremtés terén, és az érdekérvényesítésben nem mutatnak nagy formát.

Vajon hány dologra lehet felhasználni a következő tárgyakat: tégla, takaró.

Tárgyanként 10-15 megoldás már kimagasló eredmény, de aki csak 4-5-öt mond az se keseredjen el, attól még bőven lehet milliomos.

Siker helyett katasztrófa
„A tipikus személyszállító repülőgépek hozzávetőlegesen olyan megbízható masinák, mint egy kenyérpirító.” – olvassuk az egyik fejezetben, ami hosszú oldalakat szentel a légi katasztrófák elemzésének. Egy tipikus szerencsétlenégben 7 egymást követő emberi hiba játszik szerepet, akár egy repülőgép katasztrófáról, akár atomerűmű meghibásodásról van szó. A hibák kiváltó oka pedig a legtöbb esetben a kommunikáció elégtelensége.
Nem túl szívderítő olvasmány az 1990-ben lezuhant kolumbiai Avianca gép lezuhanásának történetét részletesen végigkísérni, de legalább megtudjuk, milyen fontos a transzmitter orientáció a mindennapi beszédben, de leginkább a kiélezett helyzetekben, ahol nincs idő kitalálni a másik gondolatait, vagy rejtjelezett üzeneteit.

A félreértések, elhallgatott információk végzetesek lehetnek. S ez nem vicc.