
Cirka 3 órával ez első futam előtt gondoltam egyet, hogy kéne egy fotó a"First" pole-nál , ami ugye egy kultikus helyszín annak, aki ezt érzi - a magunkfajta gallop fanoknak - ahová visszavezetik a highlight versenyek nyerőit. De nem, fiatalember, nem tehetem meg - felelte az idős felvigyázó, pdig azt hittem, hogy Kicsem említése hatással lesz rá. Úgy is volt: - Az kicsit régen volt uram! - felelte a kb. 70-dik évét taposó öregúr. - Viszont a magyarok lipicai lovai, azok fontosabbak! Velük tréningezik Fülöp herceg, s ez fölöttébb jelentős, sir. - és én úgy éreztem, a komornyik visszavonulhat.
- Ha én Önöket ide beengedem, akkor engem lelőnek!!! (They shoot me.) - hát én ezt nem kívánhattam.
Lengetjük a zászlót!
Angliában valahogy nem osztja meg a közönséget, ha a nemzeti lobogót lengetjük. Sőt, benne van a hivatalos versenyprogramban, hogy az utolsó futam után össznépi éneklés és lengetés veszi kezdetét. És ezt komolyan is veszi az 50 ezres tábor. Énelik a Beatles számokat és egyéb hazafias dalokat és boldogok, hogy kezükben a brit lobogó. (Igaz, közben a legfőbb zászlórúdon a királynő saját zászlaja lengedez, ami állítólag külön összetartó erő.)
Annyi mindent másként csinálnak, és lehet, hogy nem rosszul. Most említsem a sorbanállást a vasúti pénztárnál? 10 pénztárhoz nem tíz sor van, nahem egy, és ahol felszabadul oda mégy. Nincs bedugulás egy problémás ügyfél miatt. És ez csak egy tanulnivaló. Szervezettség mindenütt. Kucsszó.