Aki szeret színházba járni, ezt ne hagyja ki! A Hat hét hat tánc című darabról van szó, amit a Tháliában volt szerencsém látni jó atyámmal, miután Edit még nem merte otthon hagyni a fognövesztéssel bíbelődő Vitézt. A kétszemélyes darab előtt kicsit aggódtam, nehogy valami súlyos székbedöngölő szerelmi dráma szemtanúja legyek, de biztosíthatok mindenkit, hogy erről szó sincs. Dráma persze volt (líra, epika, dráma, ált.isk.7.o.) de más formában. Tragikomédia, mondhatnánk, de így könnyen Shakespeare juthatna eszünkbe, pedig tőle azért messze van pl. a "lógó seggű vén pi**a" kifejezés, de lehet, hogy rosszul emlékszem.Egy idős, gazdag hölgy (Lily, Vári Éva) táncórákat rendel a lakásán, és egy szemtelen, káromkodó, hazudozó tanárt (Michael, Kulka János) küld ki hozzá a cég. Ami ezután következik az kevés tánc, sok veszekedés, nyomozás kórházakban, temetőkben, időnként kibékülés, afféle szerelmi kapcsolat, amennyire egy 68 éves hölgy és egy 40-es, homokos úr között ez előfordulhat. Közben az alsó szomszéd (Ida) fülét a plafonra tapasztva figyeli az eseményeket, és sűrűn telefonál, viszont soha nem jelenik meg a színen, ám váratlanul... de mindent azért nem illik elárulni.
Richard Alfieri, kortárs színpadi szerző műve mondhatni üdítő szórakozás, az igényesebb fajtából. A swingbe bújtatott reménytelenség, tangóba ágyazott nyomorúság, cha-cha-val súlyosbított tragédia és mégsem súlyt le senkit, hiszen így élünk mindannyian.
Majd bécsi keringő, foxtrott és disco adja meg az alaphangulatot, ami a színpadon és a nézőtéren is erősen hullámzó. "Az idősek kiállhatatlanok", jegyzi meg Michael. "A középkorúak is kiállhatatlanok", mondja Lily. "A fiatalok szintén kiállhatatlanok", mondják. "Az emberek általában kiállhatatlanok", vonják le közösen a tanulságot."
Még szerencse, hogy közülük sokan tudnak táncolni. http://hathethattanc.hu
