Egy címlapfotó története

Kállai Pál, a 73 éves aktív zsoké szeptember végén megkért, készítenék-e róla egy fotót a Kincsem- szobor előtt, ahogy a motorján ül. Természetesen örömmel vállaltam a felkérést, hiszen nem minden nap fotózhat az ember egy élő legendát. A Magyar St. Leger napján, október 8-án az első futam előtt Pali bácsi rosszul lett, és eszméletlenül szállították kórházba. Október 13-án péntek hajnalban elhunyt. Ezekben a napokban fejezte be Zsokékrul c. riportkönyvét a hazai lóversenysport neves népszerűsítője, Farkasházy Tivadar, aki néhány fotót kért tőlem Kállairól, még halála előtt. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a fotó lesz élete utolsó beállított felvétele. A sors ugy rendezte, hogy ebből címlapfotó legyen.

A könyv egyébként nem csak lóversenyeseknek szól. Betekintést enged ebbe a Magyarországon méltatlanul elfeledett, perifériára szorított szórakozási formába, mely nyugaton a mai napig millióknak jelent szórakozást, (és mellesleg megélhetést), s talán egyszer még itthon is új életre kel.

http://www.farkashazy.hu/zsokekrul/index.html

Ki van az álarc mögött?

A minap kezembe került Mikszáth Kálmán: Az én jeles mondatom című aforizma gyűjteménye, melyben ezt olvastam: "az író a halhatatlanságnak dolgozik, a hírlapíró a holnapi napnak, de a holnapi nap bizonyos, a halhatatlanság bizonytalan". Rögtön eszembe jutott egyik legjobb barátom, kinek rádiós és hírlapírói munkásságát volt szerencsém a kezdetektől figyelni, hiszen együtt jártunk a Magyar Rádió szerkesztő-riporteri tanfolyamára egy éven át. Rezeda Kázmér kulturális rádióműsora tényleg élvezetes volt, még akkor is, ha főcímzenének az "I'm a barbie girl, in a barbie world" kezdetű aktuális slágert választotta. Emlékszem Kázmér mennyit dolgozott a "kolbászos" cikkén, ami az ÉS-ben jelent meg, és a Miskolc környéki szénégetők életéről is írt valamit. Mindig mondtam neki, hogy könyvet kellene írnia. Valami testhezálló Mikszáth-Krúdy stílusú műre gondoltam, de ami megszületett az valami egészen más.

Tényfeltáró riportjai is többször nagy port vertek fel. Pl.: "Nagyon figyelemre méltó írás jelent meg az ÉS-ben Rezeda Kázmér tollából a hévízi állapotokról. Alapos munkát végzett, jól megkapargatta a rothadó-pudvás felszínt, talán még szálka is ment a körme alá... "

Legutóbb a Zsokékrul c. könyv bemutatóján találkoztunk, ahol remekül szórakoztunk Sándor Csikar és ifj. Klimscha Albert parádésan előadott anekdotáin. Szerencsére utána mindketten ráértünk és Veresen folytattuk a beszélgetést a régi lóversenyes történetekről.