Mai ülésén a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) több hónapi késlekedés után végre döntést hozott a hazai lóversenyzés sorsáról. Döntést hozott, de mégsem döntött. Hiszen az a technikai megoldás, miszerint az Alagi Versenyló Tréningközpontot az Államkincstár 2,5 Mrd Ft-ért megvásárolja a 100%-ban állami tulajdonú NL. Kft-től, és cserébe 2009 végéig működteti a magyar lóversenyzést, ez csupán a haladék, ami nem oldja meg a lényegi problémákat. Mert mi lesz utána?
Nyilván sokkal jobb, mint az eddig rémálomként fenyegető azonnali bezárás veszélye, melynek demoralizáló hatása már egyre jobban kitapintható volt a hazai futtatói és idomári körökben. Állítólag többen a külföldre "menekülés" gondolatával foglalkoztak.
Az NL Kft. és vele együtt a Kincsem Park privatizációjának kérdése viszont továbbra sem került le a napirendről, hiszen erről nem szól az MTI-nek eljuttatott közlemény. Alag pedig, mely ily módon közvetlenül az állam tulajdonába kerül, továbbra is ugyanúgy értékesíthető, csak már nem az NL Kft-n keresztül. Ha úgy tetszik kétfelé osztják a lóverseny ingatlanvagyonát igazi hosszútávú koncepció nélkül.
Világos, hogy ez a másfél évnyi haladék önmagában nem oldja meg a lovi igazi szerkezeti gondjait. Itt igazi változásra volna szükség, melyet az Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért mozgalom a többi szakmai szervezettel együtt régóta szorgalmaz.
Az elkövetkezendő időszakot ezért még fokozottabban az új működtetés módjának részletes kidolgozására kell felhasználni, ami 2009 után is biztosítja a magyar lóverseny jövőjét.
Ja, és a Kincsem Parkban. Hiszen erre vonatkozóan továbbra sem kaptunk semmiféle garanciát.
Összefoglalva a történteket: az infarktus közvetlen veszélye talán elmúlt, de az egészséges szervezet helyreállításához még rengeteg beavatkozásra szükség van. De itt is, igaz a mondás, hogy önmagunk lehetünk legjobban magunk orvosai.
Pozitív jövőképpel, nagy akarattal létrehozható egy jól működő, egészséges, jövedelmező lóverseny rendszer.
1 megjegyzés:
Szerintem nem kell félni - egy eredményes, szakszerű - privatizációtól. A magyar állam, mint olyan, sohasem fogja jól működtetni ezt a lezüllesztet kócerájt.
És még valami. Nekem gyanús ez a dermedt tespedtség, ami még az itteni hozzászólások "nagy" számában is megtapasztalható. Elsősorban nem az Élőlánc, meg újabb demonstrációk segítenének az ügyünkön, hanem az okos, előrevivő megoldások javaslata, azok "csokorba foglalalása", az asztalra kiterítése, a jövő felé vezető út felmutatásaként.
A "jelenlegiektől" már semmit nem várhatunk. És még egy tanács: állandóan "nyüzsögni", "képben lenni", nem hagyni leülni a 15.000 ember kezdeti lelkesedését.
Megjegyzés küldése