2007. december 20., csütörtök

Jean Michel Jarre

Csige Lajos nevezetű ált.isk. osztálytársam apja buszsofőr volt. Egyszer egy utas ottfelejtett egy magnókazettát az ülésen, amit aztán a vezető otthon – akkori viszonylatban exrta jó – hifi berendezésén meghallgatott. Megtetszett neki az újszerű hangzás, és Lajos fia is lelkendezve beszélt nekem az új zenéről. Gyere hozzánk, meghallgatjuk az űrzenét, mondta egy nap suli után, és így ismerkedtem meg Jean Michel Jarre szállongó muzsikájával.

Bösztöri Peti barátommal aztán komolyabban tanulmányozni kezdtük az új zenei stílust, ám megfelelő esztközök hiányában nem nagyon tudtuk lekoppintani a hangzásvilágot. Rajongásunk azonban azóta is töretlen. Böszi jó kis régi (mono) magnóján hosszú délutánokon hallgattuk a nagy kínai koncertet, miközben a ZX Spectrumon nyomtuk a repülőgépszimulátor programot.

Jarre fénye úgy tűnik nem halványul. Sőt, újabb milliókat bűvöl el lélegzetelállító mega koncertjeivel és utánozhatatlan zenéjével. A most megjelent 3D-s új Oxigen lemez talán újabb csodákat rejteget.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Zalán, az írásodban megjelenő legtöbb vonatkozás jó és mégjobb, az egykori mindennapok örömteli részleteinek megelevenedését hozza.
A jelenkori élményt: az Oxigen című lemez hangzásvilágát - jó volna ezt is sokszor átélni!
Csige Lajos=tudhatni róla valamit? (Ő sokszor kukkantott Kristóf öcséd babakocsijába görkorizás közben, s kedvesen mondta a picire: tök édi!)
Puszi:Anyu
Ui.: Queen's Birthday című írásodat egészen kiválónak találom. A.