Kállai Pál, a 73 éves aktív zsoké szeptember végén megkért, készítenék-e róla egy fotót a Kincsem- szobor előtt, ahogy a motorján ül. Természetesen örömmel vállaltam a felkérést, hiszen nem minden nap fotózhat az ember egy élő legendát. A Magyar St. Leger napján, október 8-án az első futam előtt Pali bácsi rosszul lett, és eszméletlenül szállították kórházba. Október 13-án péntek hajnalban elhunyt. Ezekben a napokban fejezte be Zsokékrul c. riportkönyvét a hazai lóversenysport neves népszerűsítője, Farkasházy Tivadar, aki néhány fotót kért tőlem Kállairól, még halála előtt. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a fotó lesz élete utolsó beállított felvétele. A sors ugy rendezte, hogy ebből címlapfotó legyen.
A könyv egyébként nem csak lóversenyeseknek szól. Betekintést enged ebbe a Magyarországon méltatlanul elfeledett, perifériára szorított szórakozási formába, mely nyugaton a mai napig millióknak jelent szórakozást, (és mellesleg megélhetést), s talán egyszer még itthon is új életre kel.
1 megjegyzés:
Uramisten micsoda felkarja van (volt) ennek az ürgének!
Le a zsokésapkával!
Megjegyzés küldése