In memoriam kerepesi úti Ügető

A minap az Aréna Plázában jártam, hozzáteszem kényszerűségből, hiszen a lóversenypálya lerombolásakor megfogadtam, hogy be nem teszem a lábamat a helyére épülő monstrumba.

Ennek kapcsán találtam egy átfogó bejegyzést a régi ügető múltjáról és szégyenletes ledózerolásáról a www.mandiner.blog.hu oldalon.

"Most egy olyan épületkomplexum nyomtalan leradírozásáról írunk ami valószínűleg egy normális fejlődésű országban rendesen levágta volna a biztosítékot. Ez az épület történetesen az egykori Tattersall, azaz az Ügető épületegyüttese a Kerepesi út elején, amely a két háború közötti modern magyar építőművészet egyik emblematikus darabja volt, amíg néhány évvel ezelött különösebb balhé nélkül le nem radírozták a föld színéről, hogy Közép-Európa legnagyobb bevásárlóközpontját hozzák létre a helyén."

Valóban, emlékszem, csak akkor írtak néhány sajnálkozó cikket az újságok, amikor már semmit nem lehetett tenni.

"Vajon a közismert városvédőnek, Ráday Mihálynak egy nekrológnál többre nem futotta volna, hogy megvédje ezeket az építészettörténetileg jelentős épületeket? Vagy éppen a modern és kortárs építőművészet elkötelezett híve, Bojár Iván András - aki már akkor is a fővárosi vezetés holdudvarához tartozott - nem lett volna képes mozgalmat indítani a Bauhaus stílusú ügető megmentéséért? Könnyen lehet, hogy ezeknek az embereknek van azért némi lelkiismeretfurdalása, hiszen például Bojár lapja, az Octogon is írt pár sort az Óvás! egyesület által 2006-ban rendezett kiállítás kapcsán, amelyet a lerombolt Ügető emlékére rendeztek a budapesti Tranzit Art Caféban. Mondanom sem kéne, minden elismerésem az Óvás!-nak is, de előbb kellett volna azt a kiállítást megrendezni, amikor még állt az Ügető!"

Igazából még tüntetés sem nagyon volt, mert maguk az ügető futtatók, hajtók és trénerek is meg lettek vezetve. Elhitték, hogy a Kincsem Parkban majd milyen jó lesz nekik. Az eredmény: a törzsközönség 90%-a eltűnt, mert a jellegzetes ügető-hangulatnak a nyomát sem lehet felfedezni, ráadásul a lovak is oly messze kerültek a nézőtértől (a kombinált pálya miatt) hogy csak távcsővel lehet látni, mi történik a versenyekben.

És a kegyetlen záróakkord:

"Az Ügető eltűnése jó példa arra, hogyan lehet szétbombázni teljes sikerrel egy fontos, közösségteremtő és egyben kultúrtörténeti helyszínt, aminek bőven lett volna létjogosultsága az utókorban is. Aki egy látogatásra vállalkozik az Aréna Pláza területén, az némi túlzással történelmi kalandtúra részese is lehet, ahol mi vagyunk az indián őslakosok, akik néhány üveggyöngyért cserébe még jól is érezzük magunkat múltunk romjain."

Az Ügetőt sajnos bebuktuk, a Kincsem Parkot már nem kellene...

Az ügetős demonstrációról

A HÍR TV hétfő esti (jan. 18.) műsora előtt többször átgondoltam és a résztvevőkkel is egyeztettem, hogy mi lehet az, amit érdemes elmondani az ilyenkor rendelkezésre álló szűk 5 percben. Mi lehet továbbá az, ami az egész történetből a laikus hallgatóságot érdekelheti, és nem csak azt fogja érzékelni a beszámolóból, hogy „lám, lám, a lóversenyesek megint csak a pénzt keveslik, pedig így is egy milliárdot költ rá évente az állam”.

Nem több pénz kell, hanem hatékonyabb felhasználás
Fábry Sándor szerencsére külön hangsúlyozta, hogy az ügető futtatók nem több pénzt akarnak, hanem csak a rendelkezésre álló összeg hatékonyabb felhasználását. A versenynapok drasztikus csökkentése az ügetősök számára elfogadhatatlan, hiszen maga a sportág egésze lehetetlenülne így el.

Ezzel a dologgal az Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület is egyetért, a magunk csatornáin támogattuk is a megmozdulást. Jobb lett volna azonban intenzívebben egyeztetni a hazai lóversenyzés berkeiben mozgolódó többi 5-6 egyesülettel is, mert az átadásra került petícióba több zavaró pontatlanság került bele, amit jó lett volna megelőzni.

Egyeztetés ugyan volt, csak később derült ki, hogy teljesen feleslegesen, mert a petíció szövegét a Magyar Ügető Futtatók Egyesülete már eljuttatta az MNV Zrt. vezérigazgatójához.

Ilyen előzmények után hívtak meg a HÍR TV Rájátszás c. esti műsorába, ahol a műsorvezetőre nem lehetett panasz, hiszen érdeklődve, jóindulatúan közelített a témához.

Miért az utcán kell megvitatni az éves keretszámokat?
Mivel az átlagos tévénéző számára nem sokat mond, hogy mennyi is lehet az ügető és galopp versenynapok ideális száma, így kommunikációm lényege más kellett, hogy legyen:

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ilyen sarkalatos kérdések, hogy mennyi versenynap, hány futam, mennyi díjazás legyen kiírva a versenyszezonban ez tisztán sportszakmai ügy. Ilyesmit normál esetben egy SPORTSZÖVETSÉG keretein belül kell megvitatni az érdekelteknek a rendelkezésre álló források függvényében.

Hogy ez mégsem így van, és az utcán kell emiatt demonstrálni, ennek egyetlen oka van, hogy nem egy szövetség hatáskörében van az ügy, hanem tisztán állami felügyelet mellett egy 100 százalékosan állami vezetésű vállalat vezetése dönt benne, ráadásul a szakmai szervezetek teljes kizárásával. És ez már így megy idestova 20 éve!

Ez az egy pont, amit nem kell különösebben magyarázni és a műsorvezető is azonnal furcsállotta, hogy az „ingatlankezelő” dönthet ilyen kérdésben.

A lósport hibernálása
A versenynapok csökkentésének érzékeltetésére a volt pénzügyminiszter, Varga Mihály egyik hasonlatát találtam a legérzékletesebbnek, aki az államháztartási hiány 3,6%-os szintre való leszorítása kapcsán azt nyilatkozta, hogy ez mind szép és jó, csak közben hibernált állapotba került a gazdaság. A vállalkozások már nem csak szombaton és vasárnap nem dolgoznak, de képletesen szólva már csütörtökön és pénteken is munkaszünet van, ami senkinek sem jó, mert kevesebb a vevő, de kevesebb a fizetés is. Ráadásul ez egy ördögi kör, amiből egyre nehezebb kitörni.
Lefordítva ezt a lóverseny helyzetére: kevesebb versenynap, kevesebb futam, kevesebb fogadási forgalom, kevesebb bevétel, még nagyobb veszteség, emiatt kevesebb versenynap, stb. és kezdődik újra az ördögi ciklus.

Miért veszteséges a hazai lóversenyzés?
Na, ez a „kedvenc” kérdésem. Minden interjúban elhangzik, és tegyük hozzá, abszolút obligát kérdés bárkitől. A baj csak az vele, hogy nagyjából három napig kellene magyarázni az összefüggéseket, mire kapizsgálni kezdi egy kívülálló. Erre válaszolhatnánk azt is – kissé cinikusan – hogy minden sport veszteséges, ahol komolyabb pénzdíjakért megy a küzdelem, mert a pénzt valahonnan elő kell teremteni. Támogatásból, belépőkből, vendéglátásból vagy éppen a szponzoroktól.

Nem is lenne másként a lósportban sem, ha nem volna a régi, jól bevált fogadásra kapható „tömeg”, aki hajlandó spórolt pénzéből önkéntes alapon finanszírozni a galoppot és ügetőt.

Megtizedelődött a forgalom
Van azonban egy zavaró tény: Magyarországon a lóversenyfogadási forgalom 20 év alatt gyakorlatilag megtizedelődött! Az 1989-es 900 millió forintról (mai értéken kb. 10 milliárd Ft) 2009-re 815 millióra csökkent. Az a rendszer, ami anno több száz dolgozót, két lóversenypályát, egy tréningtelepet és komplett méneseket tartott el, mára egy tönk szélére juttatott, vagyonvesztett és az érdeklődés perifériájára került csődtömeg lett.
Ezt természetesen nem szívesen reklámozza az ember.

Tárgyalás vagy tüntetés?
Az Összefogás Egyesület megalakulása óta amellett tette le a voksát, hogy ha eljön a történelmi pillanat, létre kell hozni a lóversenyzésben érdekelt szervezetekkel képviselt LÓSPORT SZÖVETSÉG-et.
A dolgok sokat változtak az utóbbi két évben. Megkezdődött a párbeszéd a különböző érdekképviseleti csoportok között, és ami a legfontosabb, sikerült kapcsolatokat kiépíteni az állami képviselőkkel is.
Sorsdöntő változás, hogy az MNV Zrt. módosított koncepcióján és már nem az ingatlanok értékesítésén fáradozik, hanem a hazai lovas élet lehetséges központját látja a Kincsem Parkban és megőrzendő nemzeti vagyonnak tartja Alagot.

A támogatást ki kell használni!
Nem lehet eleget hangsúlyozni azt a hallatlanul fontos támogatást is, amit az Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottsága nyújtott tavaly novemberi állásfoglalásában. Ebben a dokumentumban a döntéshozó képviselők kiállnak a Kincsem Park, Alag és a Nemzeti Lovarda (Tattersall) állami tulajdonban tartása mellett, azért hogy ez az ingatlan együttes a magyar ló- és lovassport javát szolgálja.

„A bizottság fontosnak tartja, hogy létrejöjjön egy olyan felelős szövetség,amely összefogja a ló- és lovassportban tevékenykedőket, s koordinálja a
szakmai, képzési, versenyszervezési és fogadási tevékenységeket. A kialakítandó
rendszer sikeres működése révén biztosítható lenne, hogy a Magyar Állam tulajdonában lévő lovas bázisok (így a Kincsem Park, a Nemzeti Lovarda, a Dunakeszi-Alagi lovasbázis) nemzetközi szintű létesítményekké váljanak. Az egyben a működés feltétele is, hogy ezek a létesítmények magas színvonalon szolgálják a ló- és lovassportot.”
(részlet az Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottságának 14/2006-2010. számú állásfoglalásából a magyarországi ló- és lovassport fejlesztéséhez szükséges ingatlanrendezésről)

A hazai lovasélet teljes megújulását szorgalmazza a Magyar Lovas Szövetség elnöke, Lázár Vilmos is, aki szintén egy nagy országos lovas és lóverseny központ megteremtését tűzte ki célul a Kincsem Parkban. A szakágak tevékenységét koordináló és a közös feladatokat ellátó (valamint megfelelő politikai lobbierőt képviselő!) ernyőszervezet kialakításában nem is találhatnánk jobb partnert.

Horváth Zalán
Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület
Ügyvivő titkár

Vajtó Lajos nem mumus

Bár a http://www.vajtolajos.blogspot.com/ kétség kívül ötletes kezdeményezés, ám az olvasókban és főleg a kívülállók nagy részében tévesen azt az érzetet kelti, hogy a magyar lóversenyzésben utóbbi években bekövetkezett mélyrepülésért egyedül „az egyenlők között is egyenlőbb”, első számú vezető a felelős.

A szorgos gyűjtőmunkával előállított blog az internetes médiában fellelhető cikkeken keresztül szembesíti a Nemzeti Lóverseny Kft. igazgatóját az elmúlt évek során tett nyilatkozataival és az ezekhez képest bekövetkező (főleg negatív) események láncolatával, illetve bemutatja a vezetői kommunikáció és a magyar lóversenyzés rideg valósága közti szakadékot.

A bejegyzéseket olvasva első blikkre valóban katasztrófálisnak minősíthetnénk a két vállalat (versenyszervező, NL és fogadásszervező, MLFSZ) irányítását, ám hozzá kell tenni, hogy egy vállalkozást akkor lehet jól vezetni, ha a tulajdonosok célja világos, és van hosszú távú koncepció, melyhez viszonyítva érdemi döntéseket lehet hozni. Ebből következik, hogy bárki is foglalná el Vajtó székét, csak abban az esetben végezhet valóban építő jellegű munkát, ha végre az állami tulajdonos, MNV Zrt. elengedné a lóversenyzés kezét, és 60 évvel az államosítás, 20 évvel a rendszerváltozás után visszaadná a sportág irányítását a benne érdekelt szervezeteknek, ahogy ez már minden más sport esetében megtörtént.

Ideális esetben a lóversenyszervezés, -rendezés joga, a fogadásszervezési feladatok felügyeletével együtt egy megalakuló lósportszövetség kezébe kerülne, garantálva lenne, hogy a Kincsem Park és Alag, mint a 180 éves magyar lóversenyzés bázisai szent és sérthetetlenek, privatizálásuk egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről, és komoly fejlesztéséket követően megkérdőjelezhetetlenül a hazai ló és lovassportok bázisaként működnek tovább.

Mivel hosszú évekig a lóversenyzés és vele együtt a Kincsem Park és Alag privatizálása volt az első számú prioritás, így a vezetés végső soron ki volt szolgáltatva a tulajdonosi érdekeknek és feladata kimerült a régi, működésképtelen állapot konzerválásában. Magában a privatizálás módjában a vagyonkezelő évekig tanácstalannak bizonyult, a sikertelen 2007-2008-as pályázatot követően pedig ismét teljes bizonytalanság uralkodik napjainkig.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a vezetés mindent kihozott a lehetőségekből, különben nem lenne ilyen nagyfokú elégedetlenség a résztvevők körében. A tenyésztési prémium kvázi eltörlése, a futtatók elégtelen megbecsülése, a futófelületek kritikán aluli állapota, a vendéglátás színvonala és ár-érték aránya, a közönség (vevő) szerzés és megtartás egyértelmű csődje, a fogadási forgalom majdnem 50%-os csökkenése, a kialakult, előre megtervezett versenyrendszer önkényes és indokolatlan felborítása, a fiatal és elkötelezett szakemberek eltávolítása a cégtől, az értelmetlen milliós beruházások együttesen vezettek oda, hogy a többség azt mondja: azonnali változásra van szükség.

Repülésbiztonsági szakértők szerint egy légikatasztrófához átlagosan hét hibára, tévedésre, emberi mulasztásra van szükség. Önmagában egyik sem vezetne tragédiához, viszont ezek halmozódása okozza a katasztrófát. A legnagyobb problémát egyértelműen a szükséges kommunikáció hiányára vezetik vissza, mint minden gond gyökerét. Legyen az bármilyen közösség vagy szervezet, ha az érdekeltek nem kapnak és adnak egymásnak elég információt, az szükségképpen rossz döntésekhez, hosszútávon elégedetlenséghez vezet.

Vajtó Lajos pellengérre állítása helyett nagyobb szükségét látom a lóversenyzésben érdekelt csoportok hivatalos szervezetbe (egyesületekbe) tömörülésének, mivel így alakulhat ki az a párbeszéd, amely megteremtheti az új, szövetségi formában történő működtetés alapjait.

Egyértelművé kell tenni, hogy a versenylófuttatók, vagyis tulajdonosok és a tenyésztők azok, akik még a hátukon viszik ezt a nemzeti hagyományokkal büszkélkedő sportot. Ők tesznek bele évről évre százmilliókban mérhető tőkét a rendszerbe, ami a folyamatos állami támogatás ellenére is rég befuccsolt volna nélkülük. Az idomárok, hajtók, lovasok és lovászok felelőssége viszont a színvonalas felkészítés és versenyzés megvalósítása, ami nélkül viszont a fogadók végképp más szórakozás után néznek. (Sajnos hatványozottan nagyobb a konkurencia a szórakoztató iparban, mint akár a hetvenes-nyolcvanas években.)
Az egészhez a nagy keretet a versenyszervező, -rendező szolgáltatja, aki a fogadásszervezővel kooperálva biztosítja a versenyzéshez, szórakozáshoz, fogadáshoz (a lóverseny, mint termékhez) szükséges feltételeket, és a szabályok betartását.

Ez a szisztéma nemigen működhet másképpen, nagy egymásrautaltság és a működési feltételek folyamatos finomhangolása jellemzi, ráadásul valami egészen újat kell kitalálni. Nem lehet szolgaian átvenni egyetlen külföldön jól bevált megoldást sem, hiszen ebben a szorongatott helyzetben csak mi vagyunk. 20 éve senki nem oldotta meg a hazai lóversenyzés problémáját. Közben elveszett a legendás Kerepesi úti Ügető, elmaradtak a szerdai, csütörtöki versenynapok, megfogyatkoztak a futamokban induló lovak, szinte nullára csökkent a „lovi” társadalmi rangja, ismertsége pedig csupán a verhetetlen "Alagi rakétának" köszönhetően tudott érezhetően növekedni.

Innen kell elkezdeni, segíteni nem fog magunkon kívül senki, leszámítva Overdose-t, aki a magyar lóversenyzés önkéntes és felbecsülhetetlen marketing felelőse, de jelenleg sajnos harcképtelen. Így hát marad az összefogás, Dózi, te pedig gyógyulj meg!

A lóversenyzés helyzetének rendezése

December közepén az MTI tette közzé, és számos hírforrás vette át a hazai lóversenycégek eladásáról szóló kormányhatározat tartalmát. A döntés tehát világos: 2007. február 28-ig a pénzügyminiszter kiírja a pályázatot a Nemzeti Lóvereny Kft. és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. együttes értékesítésére, valamint a lóversenyfogadás és a bukmékeri rendszerű fogadásszervezés 20 évre történő koncesszióba adására.
Amikor ezt olvastam, több kérdés is felvetődött bennem, ezért most a Magyar Közlönyben megjelent 1115/2006. Korm. határozatot tanulmányozva próbálom pontosan értelmezni a helyzetet.
Elsőként a bukmékeri fogadás szúrt szemet, hiszen a második világháború óta kizárólag totalizatőr rendszer működik Magyarországon. Az 1. számú melléklet 1. pontja így szól: "A koncessziós pályázat lóversenyfogadás és bukmékeri rendszerű fogadásszervezői tevékenység folytatására vonatkozó koncessziós szerződés megkötésére irányul."
Ez most vajon mit jelent? A pályázat nyertese a lóversenyfogadás mellett bukmékeri fogadásokat is szervezhet más sportágakra is? Vagy a lóversenyfogadást szervezheti totó és buki rendszerben is, de más sportágra nem szervezhet fogadást? Ha tovább megyünk világosabb lesz a kép.
Az 1. sz. melléklet 4. pontja így fogalmaz: "A koncessziós pályázat nyertese a lóversenyfogadást a koncesszió teljes időtartamára, a bukmékeri rendszerű fogadásszervezést - a jelenleg alanyi jogon bukmékeri rendszerű fogadást szervező állami játékszervező mellett - a tevékenység kezdésétől számított 5 évig kizárólagosan gyakorolhatja."
Ezek szerint tehát a jövőben a Tippmix mellett egy új fogadóirodánál is lehet majd foci, tenisz, kosár, stb. mérkőzésekre fogadni, plusz akár lóversenyre is, ha a koncesszor úgy gondolja. Márpedig valószínű, hogy úgy fogja gondolni, hiszen a legnagyobb fogadóirodáknál ez így működik. (Tehát a különböző sportesemények mellett hazai és/vagy külföldi lóversenyfutamokra ad majd oddsokat.)

A másik kérdés, amire a legtöbben kíváncsiak: mi biztosítja, hogy továbbra is lesznek galopp és ügető versenyek hazánkban? Erre a rendelet 2. sz. mellékletének 3-4. pontja ad választ:
"3. A pályázat nyertesének kötelezettséget kell vállalnia arra. hogy a pályázati kiírásban meghatározott számú versenynapon, meghatározott számú futamot (külön galoppra és külön ügetőre) rendez.
4. A pályázat nyertesének kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a minimálisan meghatározott versenynapok megtartásához szükséges feltételeket (versenypálya, tréningpálya, istállók és kiszolgáló létesítmények, versenydíjak, tenyésztési prémium) biztosítja."
A fő kérdés tehát, hogy mennyi lesz a minimálisan meghatározott versenynapok száma?