2007. november 30., péntek

90 napos diéta

Erre a címre nagyon ugranak a keresőmotorok a neten, ami azt jelenti, hogy sokakat érdekel a dolog. Nem kétséges: enni szeretünk, éhezni kevésbé. Leszámítva néhány fakírt és anorexiást. Közeli ismerőseim közül egyik sem tartozik az utóbbi két kategóriába, mégis belevágtak a fent említett testsúlycsökkentést előirányzó és megvalósító megaprojektbe. Mega, hiszen három hónap nem két pillanat. Ráadásul átszervezést igényel a magánélet, munka és mindenféle tevékenység terén. Projekt, hiszen előre meg kell tervezni minden lépést, nem nagyon lehet improvizálni, mert a legtöbb vendéglőben, ha főtt zöldséget kérünk magában, netán pizzát totál üresen, vagy hasonló őrültséget, sajnos fel kell készülni a bolondoknak kijáró pillantásokra és fejcsóválásokra. Marad tehát az otthoni felkészülés a másnapra. Szorgosan bepakolni a napi fejadagot az éppen aktuális ételtípusból. (Hús/zöldség/tészta/gyümölcs) Egyébként megvan a hangulata. Rendszert visz az életünkbe, nem csak úgy eszegetünk ebből is abból is. Éhezni pedig nem kell. Mondjuk a gyümölcs nap elég húzós, mit ne mondjak, de ki lehet bírni. A víznapot azonban nem vállalom. Fakír azért nem vagyok.