Jó atyám, nagy futballrajongó, könnyű neki, még láhatott idehaza színvonalas mérkőzéseket, bár még én is emlékszem azokra a jó kis kettősrangadókra a Népstadionban, meg amikor Maradonát figyeltük az UTE pályán, ahogy a Napoli színeiben villogtatta tudását (három védőt kötött le egyszerre).
A világbajnok olasz válogatott nem egyhamar fog idejönni, így kár lett volna kihagyni a tegnapi nyilvános edzésüket. A hangulat meglehetősen sajátos, azonnal a Kazoninia és a "behin" dolgok jutottak eszembe, hiszen az mégiscsak túlzás, hogy azt nézi párezer ember, hogyan futóiskoláznak és végeznek nyújtógyakorlatokat mások. Amikor aztán egy rögbihez hasonlatos játékba kezdtek, némi derültség vonult végig a tribünön, kézilabdáznak a focifenomének, ez aztán az unicum, vagy inkább amaretto, még ezt is hihetetlen elaganciával űzik!
Aztán ezek a "mások" futballozni kezdtek, többen elismerően csettintgettek, láttadezt-eztek és amindenit-eztek. Köztük én is, pedig meg sem tudtam különböztetni a játékosokat, de ez mindegy is volt, mert egyformán lazák és magabiztosak voltak, és úgy játszottak, mintha ezen múlna valami. Valószínűleg múlhatott is, talán a csapatba kerülés, így aztán még kisebb szabálytalanságok is becsúsztak, egy-egy félrecsúszott becsúszás, kis bodicsekelések, stb.
Komolyra ment szóval a játék, még egy les miatti reklamálást is láthattunk, ami után az edző szabadrúgást ítélt.
A fogadóirodák 1,5 körül adják al olasz győzelmet, ami szerintem holtbiztos pénz, kár lenne kihagyni, elképzelhetetlen, hogy ezekkel a jelenlegi válogatottunk, akár 10 percig is partner tudna lenni. De azért hajrá magyarok!
