2009. december 13., vasárnap

Alexander Brody

"Az ember amit csinál az fontosabb, mint önmaga." - véli Alexander Brody a vele készült interjúban, ami szombaton a Klub Rádióban volt hallható.

Bródy Sándor író unokája, a háburú utáni ügetőt újraélesztő igazgató Bródy János fia 1933-ban született Budapesten, de a kommunista hatalomátvétel miatt Amerikában csinált karriert. (Azt már csak én jegyzem meg, hogy születése évében épült fel a Kerepesi úti Ügető, amely kibírta a sötét évtizedeket, de a nagy demokráciát azt már nem.)

Az amerikai magyarok honlapja, a Panoráma Világklub így ír, Alexander Brody apjáról:

Bródy János a lósport szerelmese volt, a harmincas években több tucat lova futott, és 1946-48 között az ügetõt igazgatta. Barátja, Dinnyés Lajos miniszterelnök 1946-ban megbízta, hogy – a Gazdasági Fõtanács és a Földmûvelésügyi Minisztérium által kiutalt 100 ezer dollár segítségével – Amerikából pótolja a harcokban szinte teljesen elpusztult magyar lóállományt.
Alexander errõl egy régi történetet mesél: „Az 1947-es Derbyt a mi lovunk, Koppány nyerte. Egy másik versenyen titokban fogadtam, s mindössze hárman találták el a befutót. Az elnök, vagyis apám irodájába kérette a nyerteseket. Amikor meglátott, így szólt: Maga fogad? De hisz ehhez fiatal! – és hat hónapra kitiltott az ügetõrõl.”
(http://www.pano-rama.hu/brody.htm)

A fiatal Alexander Brody először dipomata akart lenni, de barátai lebeszélték róla:
"mindenkiről, aki onnan jön, ahonnan te, azt hiszik, hogy kommunista" - mondták az amerikaiak.

Így lett először kifutófiú a Young and Rubicam-nál, hogy aztán 170 országban legyen irodája. Pályafutása csúcsán a Reklám Világszövetség vezetője is volt.

"Soha nem adtam el semmit felelősség nélkül" - mondja Brody a kíméletlen üzleti vizsonyokat feszegető kérdésre válaszolva.

Példaképe nagybátyja, Hunyady Sándor, akiről a 2005-ben Honvágy című könyvében is megemlékezik. Hunyady, aki szintén élt-halt a lóversenyért több csodás novellában örökítette meg a turfon szerzett élményeit. (Pl.: Fekete délután a turfon, a Derby-vacsora, Szajkó, Az igazi pech, Amerikai lóverseny)

Kedvenc mondatom a Tavaszi nagy hendikep c. írásból való:
"A galopp kicsit sznob dolog, az ügető olyan, mint egy jól menő automata büfé"

Alexander Brody most új könyvvel jelentkezik idehaza: Hét évtized illatai - egy orrvadász emlékezései.

Csodálkoznék, ha nem lenne szó benne a lóversenyzésről.

2009. december 1., kedd

"Összefogáska" 6 hosszas győzelemmel hálálta meg a bizalmat

Kellemes őszi vasárnapra ébredtek az Összefogás Futtatói Klub tagjai, és aki tehette, korán a Kincsem Park felé vette az irányt.
A nap második futama jelentette számunkra a fő attrakciót, hiszen a Nyeretlen Kétévesek Versenyében favoritként állt starthoz Nemzeti Összefogás, mindannyiunk kedvenc kancája.
Lovunk igen jól mutatott a jártatóban, frissen, de nem túl izgatottan várta élete második rajtját.
Mindannyian éreztük, hogy fontos futás előtt állunk, s ennek nem csupán a szokásos drukk volt az oka, hanem az előző napi Magyar Nemzetben megjelent egészoldalas cikk is bizonyos terhet rótt a versenylóra. Hanthy Kinga jóvoltából, előkelő helyet és publicitást kapott Nemzeti Összefogás és a most formálódó új lovas- és lósport szövetség, melynek emblematikus figurája lehet a kis kanca.

A kasszáknál sem volt titok, hogy "Összefogáska" biztos győzelemre készül, s ez meg is látszott a játék képén. Mind a tét, mind a befutó játékban erősen favorizálták a 7-es számú telivért. Egyedül Overdose apai féltestvére, Holdfény jelentett némi fenyegetést Nemzeti Összefogásra.

A versenyben aztán minden álomszerűen alakult. Az 1100 méteres táv ellenére fogott tempóban jöttek a lovak a befutóig, ott kezdődött az igazi verseny. Bakos Gábor azonban könnyedén az élre lovagolta Nemzeti Összefogást és a távoszlop után (az utolsó 200 méter) már nem is erőltette tovább a kiváló kétéves kancát, aki így fantasztikus könnyedséggel veszítette el nyeretlenségét.

Most téli pihenő következik. A nyugalom és az erősödés időszaka, majd jöhet a tavasz és az újabb győzelmek!
További beszámoló és képek:

2009. november 10., kedd

Nemzeti Összefogás elstartolt

Apja Satin Stone, anyja National Flirt. Szülei amerikai és ír „állampolgárok”, de ő már Magyarországon látta meg a napvilágot két évvel ezelőtt Bácsalmáson. Évjárattársainál kicsit később került fel Alagra, a telivér tréningközpontba, így számára kimaradtak a nagyobb díjazású csikóversenyek, mert még erősödnie, fejlődnie kellett. Tulajdonosa, Pálfi Gábor jó körülményeket biztosított neki, a legjobbat, amit hazánkban versenylónak adni lehet. A gazda lánya, Nóra és az idomár Szuna Szabolcs türelmes munkával, hónapok alatt jó kondícióba, versenyképes állapotba hozta, és már ki is tűzték első versenyének vasárnapját.
Aztán kicsit minden másképpen alakult. A kis kanca új istállóba került. Új neve pedig ez lett:
NEMZETI ÖSSZEFOGÁS.

Az Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület vezetősége régóta fontolgatta, hogy közös finanszírozással (szindikátusi formában) versenylófuttatásba kezd. Jelentkezők már előzetesen is voltak, csak szemrevaló magyar tenyésztésű telivér csikót kellett találni.

Jobbkor nem is jöhetett Pálfi Gábor gáláns ajánlata, miszerint az egyesület meghatározatlan időre bérbe veheti Nemzeti Összefogást és még az ilyenkor szokásos nyeremény százalékot is megtarthatjuk, amit promóciós kiadványok megjelentetésére fordítunk.

Ezzel megalakult az Összefogás Futtatói Klub, melynek 21 tagsági helyei néhány nap leforgása alatt betöltésre kerültek. A klubtagok többsége most először kerül ily módon viszonyba a lóversenyzéssel, hiszen egyedül kevesen tudnák vállalni a versenyló tartás havi 80-90 ezer forintos költségét. A klubtagsági díjként megjelölt havi 4000 Ft azonban megfelelően alacsony ahhoz, hogy akit vonz a versenyistálló illata, közelről szeretné látni a futamok hátterében zajló tréningmunkát, vagy szívesen átélné az élményt, hogy saját lovának szurkol a Kincsem Parkban és ezzel megőriz, ápol egy 180 éves hagyományt, miközben hasonló gondolkodású emberekkel találkozhat, nos, így már könnyebb belevágni a dologba.

Nemzeti Összefogás tehát az elmúlt hétvégén az Összefogás Egyesület istálló színeiben futott, zsokéja, Bakos Gábor az istálló frissen elkészült, nemzeti színekben pompázó dresszét viselte. A Nyeretlen Kétévesek 1300 méteres futamában végig küzdelemben volt a győzelemért, és a kiváló második helyezést szerezte meg.

A fiatal kanca ezen az esős, borongós vasárnap több száz embernek szerzett örömet, hiszen boldog volt a tenyésztő, a tulajdonos, a futtatói klub tagsága és azok családja, ismerősei, sőt boldog volt a fogadók hada, aki bízva a jó bemutatkozásban megjátszotta befutóra vagy hármasbefutóra - és nyert.

Mi pedig azt reméljük, hogy hosszútávon mindenki nyer ezen az ügyön és Nemzeti Összefogás példája ragadós lesz: hamarosan újabb futtatói klubok alakulnak, ami megadhatja a fellendülés első momentumát a most újra formálódó hazai lóversenyzésnek és lóversenyfogadásnak.

Talán ismét elterjed a régi felfogás, hogy a turf nem más, mint vibráló társasági esemény, vidám szabadtéri piknik, izgalmas sport, nemes versengés és kiváló szórakozás.

Az Összefogás Futtatói Klub tagsága legalábbis így gondolja.

(Kép: Kovács Gábor)

2009. október 23., péntek

Ostinato, a makacs

Két évvel ezelőtt, október elején írtam egy bejegyzést ebbe a blogba arról, hogy az első magyar szindikátus istálló álma teljesült a hároméves Saldenzar "Hármas Korona" győzelmével.
(http://zalanhorvath.blogspot.com/2007/10/megvan-hrmas-korona.html)

A népszerű "Cár" a nagy tripla mellett megnyerte a Vederemo Rennent (az Austrian Derby előfutama) és második volt magában az Osztrák Derbyben. Négyévesen további bravúros győzelmek és helyezések jöttek idehaza és a külföldi (Pozsony, Prága) lóversenypályákon.
A kiváló Zinaad apaságú sárga mén még a hófödte St. Moritz befagyott taván is futott idén februárban, bár ez igazából úri passziónak számít a galopp világában.

Sárközi Péter és baráti köre, azóta Illiana nevű telivér kancájával is szép sikereket könyvelhetett el, hiszen kétévesen évjáratvezetőként zárta a szezont idehaza a kancák között.

Most pedig újabb szindikátus reménység tűnt fel a láthatáron!

A jól bevált októberi BBAG aukción (Németország egyik legnagyobb angol telivér árverése Baden-Badenben) Kovács Sándor galopp idomár segédletével egy szemrevaló yearling (egy éves csikó) került a tulajdonosi konzorcium birtokába.

Ostinato, merthogy ezt a nevet kapta a "keresztségben" a négylábú mén, 4.000 Euro-s áron került leütésre a licitáló csarnokban, mint a 200-as számú tétel. Ez az összeg egyébként valamivel kevesebb, mint az első napi átlagár (kétnapos az árverés). A legalacsonyabb ár 600, míg a legmagasabb 40.000 Euro volt, és a felvezetett 201 lóból 101 talált új gazdára a nap folyamán. További statisztikák a Racingpost honlapján.

A versenyló palánta származásáról előzetesen annyit, hogy igen erős anyai vonallal rendelkezik: felmenői között található az 1997-es német ranglistavezető Oxalagu, akinek 100-as GAG száma (a lovak teljesítményét kifejező német viszonyszám) kivételes képességre utal. Ugyancsak a második anya ivadéka a Pozsonyban és Prágában klasszis formákat futott Oxalana, aki ismerős lehet a hazai galopp sport híveinek.

A büszke apa, Ransom O'War 2003-ban a legkiválóbb német versenylovak között szerepelt, amit jól mutat a Német Derby-ben elért második helyezése és 98,5-ös GAG száma. Élete 12 versenyéből 11-szer dobogós helyen végzett, ezzel 335.616 Euro versenydíjat kasszírozott be.

Fedezőménként kezdőnek számít: ivadékai 2008-ban kezdték pályafutásukat a turf bűvös gyepén. 2009-ben Németországban 23 utódából eddig 12-nek sikerült győznie, átlagos nyereményük 5.500 Euro. Lásd: Ransom O'War adatlapja a galopp-sport.de adatbázisában.

Ostinato pedigréje a BBAG katalógusban:
http://bbag-click2print.de/mediafactory/click2print/5256-pedigree.pdf

További linkek:
Saldenzar győzelme a 85. Magyar Derbyben.
Magna Austrian Derby 2007-ben.
Saldenzar győzelme Pozsonyban.

2009. október 3., szombat

Vajtó Lajos nem mumus

Bár a http://www.vajtolajos.blogspot.com/ kétség kívül ötletes kezdeményezés, ám az olvasókban és főleg a kívülállók nagy részében tévesen azt az érzetet kelti, hogy a magyar lóversenyzésben utóbbi években bekövetkezett mélyrepülésért egyedül „az egyenlők között is egyenlőbb”, első számú vezető a felelős.

A szorgos gyűjtőmunkával előállított blog az internetes médiában fellelhető cikkeken keresztül szembesíti a Nemzeti Lóverseny Kft. igazgatóját az elmúlt évek során tett nyilatkozataival és az ezekhez képest bekövetkező (főleg negatív) események láncolatával, illetve bemutatja a vezetői kommunikáció és a magyar lóversenyzés rideg valósága közti szakadékot.

A bejegyzéseket olvasva első blikkre valóban katasztrófálisnak minősíthetnénk a két vállalat (versenyszervező, NL és fogadásszervező, MLFSZ) irányítását, ám hozzá kell tenni, hogy egy vállalkozást akkor lehet jól vezetni, ha a tulajdonosok célja világos, és van hosszú távú koncepció, melyhez viszonyítva érdemi döntéseket lehet hozni. Ebből következik, hogy bárki is foglalná el Vajtó székét, csak abban az esetben végezhet valóban építő jellegű munkát, ha végre az állami tulajdonos, MNV Zrt. elengedné a lóversenyzés kezét, és 60 évvel az államosítás, 20 évvel a rendszerváltozás után visszaadná a sportág irányítását a benne érdekelt szervezeteknek, ahogy ez már minden más sport esetében megtörtént.

Ideális esetben a lóversenyszervezés, -rendezés joga, a fogadásszervezési feladatok felügyeletével együtt egy megalakuló lósportszövetség kezébe kerülne, garantálva lenne, hogy a Kincsem Park és Alag, mint a 180 éves magyar lóversenyzés bázisai szent és sérthetetlenek, privatizálásuk egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről, és komoly fejlesztéséket követően megkérdőjelezhetetlenül a hazai ló és lovassportok bázisaként működnek tovább.

Mivel hosszú évekig a lóversenyzés és vele együtt a Kincsem Park és Alag privatizálása volt az első számú prioritás, így a vezetés végső soron ki volt szolgáltatva a tulajdonosi érdekeknek és feladata kimerült a régi, működésképtelen állapot konzerválásában. Magában a privatizálás módjában a vagyonkezelő évekig tanácstalannak bizonyult, a sikertelen 2007-2008-as pályázatot követően pedig ismét teljes bizonytalanság uralkodik napjainkig.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a vezetés mindent kihozott a lehetőségekből, különben nem lenne ilyen nagyfokú elégedetlenség a résztvevők körében. A tenyésztési prémium kvázi eltörlése, a futtatók elégtelen megbecsülése, a futófelületek kritikán aluli állapota, a vendéglátás színvonala és ár-érték aránya, a közönség (vevő) szerzés és megtartás egyértelmű csődje, a fogadási forgalom majdnem 50%-os csökkenése, a kialakult, előre megtervezett versenyrendszer önkényes és indokolatlan felborítása, a fiatal és elkötelezett szakemberek eltávolítása a cégtől, az értelmetlen milliós beruházások együttesen vezettek oda, hogy a többség azt mondja: azonnali változásra van szükség.

Repülésbiztonsági szakértők szerint egy légikatasztrófához átlagosan hét hibára, tévedésre, emberi mulasztásra van szükség. Önmagában egyik sem vezetne tragédiához, viszont ezek halmozódása okozza a katasztrófát. A legnagyobb problémát egyértelműen a szükséges kommunikáció hiányára vezetik vissza, mint minden gond gyökerét. Legyen az bármilyen közösség vagy szervezet, ha az érdekeltek nem kapnak és adnak egymásnak elég információt, az szükségképpen rossz döntésekhez, hosszútávon elégedetlenséghez vezet.

Vajtó Lajos pellengérre állítása helyett nagyobb szükségét látom a lóversenyzésben érdekelt csoportok hivatalos szervezetbe (egyesületekbe) tömörülésének, mivel így alakulhat ki az a párbeszéd, amely megteremtheti az új, szövetségi formában történő működtetés alapjait.

Egyértelművé kell tenni, hogy a versenylófuttatók, vagyis tulajdonosok és a tenyésztők azok, akik még a hátukon viszik ezt a nemzeti hagyományokkal büszkélkedő sportot. Ők tesznek bele évről évre százmilliókban mérhető tőkét a rendszerbe, ami a folyamatos állami támogatás ellenére is rég befuccsolt volna nélkülük. Az idomárok, hajtók, lovasok és lovászok felelőssége viszont a színvonalas felkészítés és versenyzés megvalósítása, ami nélkül viszont a fogadók végképp más szórakozás után néznek. (Sajnos hatványozottan nagyobb a konkurencia a szórakoztató iparban, mint akár a hetvenes-nyolcvanas években.)
Az egészhez a nagy keretet a versenyszervező, -rendező szolgáltatja, aki a fogadásszervezővel kooperálva biztosítja a versenyzéshez, szórakozáshoz, fogadáshoz (a lóverseny, mint termékhez) szükséges feltételeket, és a szabályok betartását.

Ez a szisztéma nemigen működhet másképpen, nagy egymásrautaltság és a működési feltételek folyamatos finomhangolása jellemzi, ráadásul valami egészen újat kell kitalálni. Nem lehet szolgaian átvenni egyetlen külföldön jól bevált megoldást sem, hiszen ebben a szorongatott helyzetben csak mi vagyunk. 20 éve senki nem oldotta meg a hazai lóversenyzés problémáját. Közben elveszett a legendás Kerepesi úti Ügető, elmaradtak a szerdai, csütörtöki versenynapok, megfogyatkoztak a futamokban induló lovak, szinte nullára csökkent a „lovi” társadalmi rangja, ismertsége pedig csupán a verhetetlen "Alagi rakétának" köszönhetően tudott érezhetően növekedni.

Innen kell elkezdeni, segíteni nem fog magunkon kívül senki, leszámítva Overdose-t, aki a magyar lóversenyzés önkéntes és felbecsülhetetlen marketing felelőse, de jelenleg sajnos harcképtelen. Így hát marad az összefogás, Dózi, te pedig gyógyulj meg!

2009. szeptember 9., szerda

Kincsem - Die Wunderstute aus Österreich

Létezik egy http://www.galopp-sieger.de/ című oldal, ami egy kiváló adatbázist tartalmaz a kiemelt német futamokról és statisztikákat egészen a múlt századig elejéig visszamenőleg.

A Kincsemről szóló cikknek a címe azonban elég sokkoló a magyar ember számára.
Osztrák csodakanca? Ez kicsit erős, nem?

Katt ide:
http://www.galopp-sieger.de/galoppsieger/en/frame_heroen_html

Vígasztalásul egy másik német turf site, a http://www.galopponline.de/ címoldalon hozza az új magyar csillag, Steady As A Rock csodás szereplését, párhuzamot vonva Overdose pályafutásával.

Megemlítik, hogy a kiváló származású mén, aki hároméves korában került magyar tréningbe potom 3500 fontnak megfelelő összegért, októberben Olaszországban lép pályára.

2009. augusztus 30., vasárnap

Pinot Noir borkóstolás Tatabányán

Augusztus utolsó hétvégéjén az immár hagyományos tatabányai nyárbúcsúztató partyra voltunk hivatalosak Emil és Judit barátunk jóvoltából. Ezúttal „tudományos borkóstolás” nyitotta a programot, hiszen a belépő mindenki részéről egy üveg száraz vörösbor volt, mégpedig a Pinot Noir fajtából. Mi a biztonság kedvéért inkább két félével is beneveztünk, de végül így is csak a második helyre futotta. De ne szaladjunk előre.

Lesence Pinot Noir 2006
Az első tétel Badacsonytomajról származott, és vele kapcsolatban a lágy, gyenge és könnyű jelzők hangzottak el a hét fős kóstoló csapat értékelésében, valamint hogy jöjjön a következő minta, és majd utána meglátjuk. A borászat prospektusában említett ibolyára, fekete teára és csipkebogyóra emlékeztető aromákat egyikünk sem vélte felfedezni.

SimoNoir 2006
Az egri Simon pincészet terméke következett, ami azonnal általános eufórikus hangulatba lendítette az ínyenc vendégeket és a vendéglátókat. „Több ízlelőbimbót megmozgat!” foglalta össze János a nemes folyadék lényegét. „Túl csersavas, erős, sőt csípős.” Kontrázott rá Edit és Judit. „Igen karakteres, 2006 különben is jó évjárat” így Emil. Jómagam meggyes lecsengésről, füstös, már-már barrique-os ízről, és a régi tábortüzek illatáról értesítettem a jelenlévőket.
A holborozzunk.hu szerint: „Kellemes, fajtára jellemző illattal köszönt a bor, ízében, kissé fanyarkás, erdei gyümölcsök uralkodnak. Nagyon kellemes összhatás!” Ezzel mi nem is vitatkoztunk. Sokatmondó, hogy a hat palack vörösborból ez fogyott el leghamarabb a visszakóstolások ürügyén, pedig Petya még ekkor nem is érkezett meg.

Villányi Pinot Noir 2008
A Csányi pincészet nedűjével folytattuk a kitűnő programot, miután sonkás sárgadinnyével, sajtokkal és dióval semlegesítettük az eddigieket. Nos, János ismét tömör értékeléssel szolgált: „majdnem félédes, olajosabb, egyszerűen lecsúszik és kész.”, Emi pedig helyben hagyta az ítéletet, mivel ő már csak megfigyelőként vett részt a borkóstolás menetében.
Edit keserűnek nevezte a bort, de itt jegyzem meg, hogy feleségem alapvetően ki nem állhatja a vörösbort. Ha bor, akkor legyen fehér, és lehetőleg tokaji – ez a hitvallása. Emillel megegyeztünk, hogy ez még túl fiatal, nem sok mindent mond, és olyan, mint az OTP részvény: még sokat kell javulnia a tökéleteshez.

Taschner Pinot Noir 2005
A soproni pincészet vörösbora szétmálló dugójával megrémisztett minket, Emil csoda-nyitója sem boldogult vele, majd egy svájci bicskából kihajtott hagyományos dugóhúzó is csődöt mondott. Így a bográcsgulyáshoz használt fakanállal adtuk meg a kegyelemdöfést a megfáradt parafának.
Tiszta a kép, döntött János az első korty után: Simon, Taschner, Lesence, Csányi a sorrend. Emil a hamisítatlan igazi burgundi színt dicsérte, és a kiegyensúlyozott ízharmóniát is konstatáltuk. Kiváló bor, valóban a SimoNoir méltó vetélytársa.

Ezután jöhetett a jól megérdemelt bográcsgulyás Judit jóvoltából, s nem hagyott maga után kívánnivalót.

2009. augusztus 25., kedd

KIVÉTELESEK

Születni januárban kell?
Malcolm Gladwell: Kivételesek című könyvét olvasva elsőként azt tudhatjuk meg, mi a sportkarrierhez vezető út első állomása: az ember lehetőleg az év első negyedévében, de legjobb, ha január 1-én születik. Az ok nyilvánvaló. Az éves bontású korosztályos megmérettetéseken a határnaphoz legközelebb született versenyzők, játékosok a biológiai fejlődés természetes folyamatossága okán helyzeti előnnyel indulnak az év későbbi részében születettekhez képest.

Ugyan, ez a kor előrehaladtával eltűnik! – legyinthetnénk a dologra, ám a szerző bebizonyítja, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. A 9-10 évesek válogató versenyein még szembeötlő a különbség, márpedig az itt kiemelkedő játékosokat válogatják be a legjobb csapatokba, ahol kiemelten foglalkoznak velük a továbbiakban. Így a különbség nemhogy csökken, de tovább nő az eleve kedvezőbb helyzetben lévők javára.

A könyvben ez nem szerepel, de a lóversenyzésben ez úgy oldják meg, hogy a csikók születését lehetőleg január-februárra időzítik, mert egy november-decemberi lónak sok esélye tényleg nem volna a Derbyn. Ám az emberi családtervezéskor nemigen szoktak ilyen szempontokat figyelembe venni. (Jól is néznénk ki a rengeteg vízöntő és hal jegyében születtettek uralma alatt.)

A siker másik oldala
Ezt az alcímet kapta Gladwell jó kis könyve, és azzal vígasztalja az olvasót, hogy a sikeres emberek nem valamiféle kiválasztottak, akikre egy napon rámosolygott a szerencse. Bill Gates, a Beatles vagy éppen Joe Flom amerikai sztárügyvéd sztorija megmutatja, hogy elvileg bárkiből lehet klasszis a maga területén, ha megragadja az adódó lehetőséget és beleteszi azt a bizonyos 10000 munkaórát (a szerző ennyit számolt) képességei legmagasabb szintű kifejlesztésére.
Sőt, nem is kell feltétlenül WASP-nak (White Anglo Saxson Protestant = fehét angolszász protestáns férfi) lenni egy jó karrierhez, de azért nem árt a jó származás, szülői háttér - és ez a versenylovaknál sincs másképpen, teszem hozzá önkényesen.

Nem kell zseninek lenni
Újabb jó hír, hogy egyáltalán nem szükséges zseninek születni, legalábbis a szónak abban az értelmében amit az IQ tesztek mutatnak. Legyen akár konvergens, vagy divergens teszteken alapuló a felmérés bőven elég egy átlagos, vagy annál egy kicsivel jobb eredmény, mert a túl okosakkal mindig van valami baj. Általában az emberi kapcsolatteremtés terén, és az érdekérvényesítésben nem mutatnak nagy formát.

Vajon hány dologra lehet felhasználni a következő tárgyakat: tégla, takaró.

Tárgyanként 10-15 megoldás már kimagasló eredmény, de aki csak 4-5-öt mond az se keseredjen el, attól még bőven lehet milliomos.

Siker helyett katasztrófa
„A tipikus személyszállító repülőgépek hozzávetőlegesen olyan megbízható masinák, mint egy kenyérpirító.” – olvassuk az egyik fejezetben, ami hosszú oldalakat szentel a légi katasztrófák elemzésének. Egy tipikus szerencsétlenégben 7 egymást követő emberi hiba játszik szerepet, akár egy repülőgép katasztrófáról, akár atomerűmű meghibásodásról van szó. A hibák kiváltó oka pedig a legtöbb esetben a kommunikáció elégtelensége.
Nem túl szívderítő olvasmány az 1990-ben lezuhant kolumbiai Avianca gép lezuhanásának történetét részletesen végigkísérni, de legalább megtudjuk, milyen fontos a transzmitter orientáció a mindennapi beszédben, de leginkább a kiélezett helyzetekben, ahol nincs idő kitalálni a másik gondolatait, vagy rejtjelezett üzeneteit.

A félreértések, elhallgatott információk végzetesek lehetnek. S ez nem vicc.

2009. június 18., csütörtök

Overdose nyert volna?

Ahogy más sportágakban sem, úgy a lósportban sincsenek "ha"-val kezdődő mondatok.
Ahogy a népszerű és végül Erzsébet királynő által lovaggá ütött PG. Wodehouse írta: "minden kimondott és leírt szavak legszomorúbbika a volna".

Overdose a Royal Ascot nyitónapjára, keddre volt nevezve az 5 furlongos (1000 m) King's Stand Stakes futamára. Mikóczy Zoltán a Sport1 tévé élő műsorában kérdésemre be is vallotta, hogy a nevezésre befizetett 1050 angol font (kb. 340 eFt) sajnos elúszott. Ebből látszik, hogy egy szuperklasszis ló, mint Dózi, nemcsak hatalmas pénzteremtő potenciállal rendelkezik, de költeni is kell rá, mégpedig az áltlagon fölül.

Tax Free 12 az 1-hez indult a futamban, márpedig rajta keresztül át lehetett számolni Overdose lehetőségeit. Mindketten ugyanazt a Black Mambazo-t verték előtte két külön versenyben. Ám míg az "adómentes" telivér csak nyakhosszal, addig a Budapest Bullet 10 hosszal volt előtte. Ennek alapján jó esélynek számított Dózi, a bukik nem véletlenül csináltak belőle jolly-t, vagyis favoritot, amíg indulása valószínű volt.

A futam győztese, az ausztrál Scenic Blast (a képen) viszont láthatóan nagy kedvvel versenyezve oldotta meg feladatát és 127-es Racing Post számot elérve (az év legmagasabb sprint formája!) nyerte a versenyt. Tax Free pedig 14 hosszal hátrébb csupán utolsó előtti, még "Mikulás" lova, Hoh Hoh Hoh is megelőzte.

Overdose eddig elért 123-as száma tehát nem lett volna elegendő, persze leszámítva, hogy az Alagi Rakéta eddig még nem nagyon volt szorongatott helyzetben, így elméletben magasabb teljesítményre is képes lehet.

Marad tehát a találgatás, míg felépülve betegségéből újra a zöld gyepre nem lép.

Erre pedig úgy tűnik, egyre nagyobb az esély. Addig is figyeljük az ellenfeleket, akikből van bőven a nemzetközi galopp színtéren.

2009. május 24., vasárnap

British Bloodstock Marketing - Jó évek után zuhanás a telivériparban?

Kezembe került a fenti szervezet legfrissebb raklám kiadványa, a "Tradition of horseracing" című 90 oldalas évkönyv. (A dokumentum innen letöltehető.)
Látszik hogy nem ma kezdték a szakmát odaát Angliában, az összeállítás még a lóversenyzéssel csak most ismerkedők számára is pompázatos képekkel szolgál, ami meghozza a kedvet a lófuttatáshoz.
A középpontban természetesen a telivér tenyésztés áll, az angliai bázisú fedezőmének teljesítménye, eredményei magukért beszélnek. Rengeteg statisztika, árverési összefoglaló segíti a versenylovat a szigetországban kereső leendő vásárlókat.
Dinamikus emelkedés az iparágban, egészséges tulajdonosi szerkezet
Rögtön feltűnik a tréningben lévő lovak számának dinamikus emelkedése 2004-2008 között. A sík és ugró lovak száma ebben az időszakban 13914-ről 15154-re emelkedett.
A lovakat birtokló tulkajdonosok száma 9266-ról 9537-re nőtt, ami stabilan mutatja, hogy egy tulaj átlagosan 1,5 telivért futtat. Ez adja a sportág hihetetlen erejét, hiszen nem kevés nagy tulajdonos kezében összpontosul a hatalmas állomány. Ami viszont igazán meglepő, hogy a tulajdonosok 70%-a nem egyedül, hanem partneri viszonyban (szindikátus) futtat lovat!
A versenynapok száma 1299-ről 1424-re, míg a futamok 8577-ről 9464 emelkedtek. A sík és ugró versenyek aránya 2/3-1/3 az előbbi javára.
A legsikeresebb tenyésztők
A Cheveley Park Stud és a Juddmonte Farms magasan vezeti a ranglistát a lovaik által keresett pénzek alapján., de a Darley, a Shadwell Estate és a Gainsborough is jól szerepelt a nagyobbak közül. Ezek száz feletti futó lóval és 32-39% győzelmi aránnyal rendelkeznek.
A kisebb tenyésztők közül a Stratford Place Stud tűnt ki DONATIVUM nevű kétévesével, aki tavaly a Brreders Cup Juvenile Turf futamát nyerte a Godolphin színeiben. A brit versenyrendszerben mindössze 5 lóval szereplő Mrs Ann Jenkins a most négyéves Galileo kancájával, LUSH LASHES-zel került fel a top 10 tenyésztői ranglistára. Ez a kiváló telivér tavaly 3 G1-et nyert, köztük a Coronation Stakest Ascotban, majd második lett a Prix de l'Opera futamában Longchampban, Overdose "elátkozott" versenynapján.
Arab hegemónia
A tulajdonosi statisztikát nézve nem változott a helyzet. A megnyert pénzdíj szerinti ranglistában az első 10-ből 6 arab illetőségű tulajdonos. Haya jordán hercegnő, Khalid Abdullah szaudi herceg és a dubai uralkodócsalád tagjai, a Maktoumék. A top 10-be 761 ezer font össznyereménnyel lehetett bekerülni, míg a legtöbbet kereső ownernek 2,1 millió fontot gyűjtöttek lovai.
Legjobb fedezőmének
Az első évjáratú mének közt Exceed And Excel-nek sikerült legjobban a szezon, a kétéves versenyekben Cadeaux Generaux szerepelt kitűnően, míg összesítve Pivotal hozta el a pálmát. Természetesen ezek mind a brit bázisú fedezőmének között értendő. (Az ír Coolmore Stud-ban fedező Galileo, Danehill Dancer és Motjeu egyeduralkodók az angol-ír pályákon.)
Érződik a válság
A fedeztetési díjak szinte kivétel nélkül csökkentek 2008-ról 2009-re, nemritkán 40-50%-kal. Pivotal 85000 font helyett 65000-ért, Cadeaux Generaux 15000 helyett 10000-ért, Haafd 12000 helyett 8000-ért fedez az idén. Nagy csökkenést mutat Dreen Desert 40 ezer-ről 25 ezerre, Dubawi 40-ről 15 ezerre, Manduro 40-ről 20 ezerre, Tiger Hill 20-ról 12-re.
Katasztófális számok a BBAG tavaszi árverésén
A Racing Post hatalmas zuhanásról számolt be a hétvégén Baden-Badenből. Az összesített árbevétel 64%-kal (!) félmillió euro alá csökkent, míg az átlagár majd' a felére esett!
Szemtanúk szerint a német gazdaságot jobban érintette a váság, mint hinnénk és egyszerűen elfogytak a vevők. A katalógusban kiadott 132 telivér közül mindössze 49 került aladásra, annak is jó részét a tulajdonos vásárolta vissza.

2009. május 15., péntek

Overdose patája

Egyre aggasztóbb hírek érkeznek Overdose istállójának tájáról. Ahelyett, hogy az Alagi rakéta esélyeit elemeznénk a nagy angol sprintfutamokban, gyakorlatilag már az a kérdés, az ország leghíresebb négyéves ménje vajon starthoz áll-e még az idén?

A legújabb információk szerint Overdose súlyos patairha gyulladásban szenved, ami a versenylovak egyik legrettegettebb betegsége. A legkisebb gyanú esetén azonnali beavatkozás szükséges, ennél fogva általában nem szokott kialakulni a versenyistállókban.

A betegség leggyakoribb kiváltó okaként a szakirodalom a vastagbél anyagcserezavarát jelöli meg, ami a túlzott mennyiségű és emiatt nem megfelelően lebontott táplálék eredménye lehet. Patairha gyulladás esetén károsodhat a pata felfüggesztő apparátusa, és ez végzetes lehet nem csak egy versenyló számára.

Legfontosabb feladat ezért a patacsontsűllyedés megelőzése. Ezt az érintett lábak terhelésének minimalizálásával lehet elérni: lehető legpuhább talaj, hideg vizes locsolás, de Dózi esetében a gipszelést találták a legcélravezetőbb megoldásnak. Állatorvosi körök szerint ilyenkor fontos egyfajta diétás táplálkozás bevezetése is, ami kizárólag széna és szalma lehet különböző ásványi anyagokkal kiegészítve.

Kedvező esetben a betegség egy hét alatt megszüntethető, ám az utókezelés akár négy hétig is eltarthat. Ezzel gyakorlatilag Overdose nyári turnéja lehetetlenné válik, így legkorábban ősszel folytathatja pályafutását.

Bízzunk benne, hogy a Budapest Bullet megbirkózik ezzel a nem várt és nagyon kellemetlen akadállyal is, és hamarosan újra láthatjuk a zöld gyepen. Nemrég azt írtam, hogy Overdose visszaadta a reményt az országnak, most rajtunk a sor, hogy adjunk támogatást Dózinak.

Gyógyulj meg Dózi!
Vár a 13. győzelem!

2009. április 29., szerda

Overdose visszadta a reményt Magyarországnak

Ezzel a címmel hozott le címoldalas sztorit a The New York Times múlt hét hétfőn.
Az eredeti cikk itt olvasható: http://www.nytimes.com/2009/04/20/world/europe/20hungary.html?_r=1
a fordított változatot pedig a Népszabadság közölte másnap:
http://nol.hu/mozaik/budapest_bullet__a_wunderpferde

Az OTP Hungária Nagydíj kapcsán sok vélemény hangzott el a médiában.
A legtalálóbb megfogalmazás úgy hangzott, hogy minden ami Overdose-on múlott az tökéletes volt, viszont ami a Nemzeti Lóverseny Kft. szervezése volt az nagyrészt csődöt mondott.

Gazdasági szempontból figyelemreméltó, hogy egy lóversenypálya két legnagyobb bevételi forrásából semmi pénz nem származott, hiszen a fogadási rendszer összeomlott (a vezetőség azzal védekezett, hogy ez előre várható volt !!!), míg a belépés ingyenes volt.

2009. április 13., hétfő

Egy éves a lóverseny összefogás

2008. április 13-án tettük közzé Kiáltványunkat a magyar lóversenyzés megmetése érdekében, amikor kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. az utolsó hazai lóversenypálya, a Kincsem Park bezárását és értékesítését fontolgatja.
Azóta sokminden történt, és az események nagy része minket igazolt.
Pécsi István és Krebs András barátommal nem hiába indítottuk útjára ezt a mozgalmat, mert a lóversenyzés (jól-rosszul) most is működik, a KP eladása lekerült a napirendről, legalábbis nem jött ki újabb privatizációs pályázat.

Persze ehhez az eredményhez sokat kellett tennünk és sok mindennek kellett jól alakulnia.
  • Kellett a tavalyi "Kincsem Park nem eladó!" kampány, ami Fábry Sándor nélkül nem került volna be minden híradásba. De ott volt az ország leghíresebb amatőrhajtója, és showman-je, így ment minden, mint a karikacsapás.
  • Kellett a sikerhez Overdose, aki egy csapásra ismertté tette a 182 éves magyar lóversenyzést, és a jövő hétvégén hatalmas tömegeket vonz ki a magyar lovi szentélyének számító Kincsem Parkba.
  • Kellett egy kicsit a gazdasági válság is, hiszen most nem olyan vonzó a KP az ingatlanbefektetők szemében, amikor eladatlan irodák és lakópark részek állnak rendelkezésre, és a plazáknak sem úgy megy, ahogy tervezték.
  • Kellett a 15.000 aláírás és a 300 egyesületi tag is, akik bizonyítják, hogy van kereslet a magas színvonalú galopp és ügető versenyekre.
  • Kellett a lelkesedés, támogatás és kellett a hitetlenek sopánkodása is, amivel csak tovább erősödött és erősödik bennünk a tudat, hogy rajtunk kívül ezt a helyzetet nem fogja senki megoldani.
A munka nagy része azonban még hátra van. Akárhogy is nézzük újra le kell tenni a magyar lóversenyzés alapjait, mert ami most van ez a félszocialista-félállami rendszer tovább nem működtethető. Ahogy az egész ország az IMF lélegeztetőgépére kapcsolva él, úgy az állami Nemzeti Lóverseny Kft is csupán évi 1 milliárdos közpénz felhasználással vegetál.

Overdose csillogás mögött sajnos egy elavult, romlott és haldokló versenyrendszer bújik meg. Erről a KP-ba kilátogató tízezreknek nincs tudomása, és nem is kell, hogy érdekelje őket. De ahhoz, hogy jövőre is élvezni tudják a magyar turf szépségeit, piaci alapokon nyugvó, sikeres és nyereséges üzemeltetési módot kell létrehozni.

A terveink már megvannak, támogatásunk növekszik, szakmai elismertségünk már nem kétséges. Remélem hamarosan konkrét lépésekről is beszámolhatok. Az Összefogás koncepciója mindenesetre még most is aktuális, igazi kritikát vele kapcsolatban még nem kaptunk, és más hasonló anyaggal még nem találkoztunk. Lehet, hogy valakik dolgoznak még ilyenen, de titokban a magyar lóversenyzést úgy sem lehet "ellopni", így előbb-utóbb azt is vitára kell bocsátani, és meg kell szerezni hozzá az érdekeltek támogatását.

Addig nem látunk más utat, mint amit az Összefogás koncepciójában megfogalmaztunk.

2009. február 7., szombat

Hogyan kezeljük a (lóverseny)válságot?

Hihetetlenül népszerű e téma mostanában. Az utóbbi fél évben addig addig-beszéltünk erről a huncut pénzügyi problémahalmazról, hogy egy bazi nagy gazdasági világválság van kialakulóban.

A legjobb kezelési módját ennek a nagy gazdasági világválságnak (nevezzük egyszerűen NGVV-nek) tegnap hallottam egy cash-flow mérnök (!) megfogalmazásában.



"Két fickó vadászik az erdőben, amikor észreveszik, hogy egy hatalmas medve
rohan feléjük, láthatóan nem békés szándékkal. Egy egyik ember gyorsan lekapja a
hátizsákját és a bakancsát futócipőre cseréli. Társa megkérdezi:
- Te, minek
bajlódsz ezzel? Az a medve úgyis sokkal gyorsabb nálad!
- Az lehet, de én
gyorsabb leszek nálad!"

Nos, ez úgy gondolom telitalálat, hiszen nyilvánvaló, hogy lehet egy helyzetet úgy is kezelni, hogy várjuk a nagy csodát és úgy is hogy kicsit felgyorsítjuk magunkat. Például egy kis tanulással, továbbképzéssel, önképzéssel, vagy csak további lehetőségek felkutatásával. Lényeg, hogy aktív hozzáállással.

Nem akarok mindig lóversenyes témát felhozni, de kénytelen vagyok, mert ott aztán nagyon nagy baj van. Ha nem történik valami komolyabb változás hónapokon belül, akkor úgy gondolom, már nem lesz mit megmenteni. A Lóverseny Összefogás addig tud bármit is elérni, amíg még van egy kimutatható tábor, akik lóversenyezni akarnak a Kincsem Parkban. Ha ez a kritikus szint alá esik, akkor menthetetlen lesz a hazai lovi.

Sajnos úgy tűnik, többen pont ezt a lassú kiéheztetést tűzték ki maguk elé. Különben mivel magyarázhatnánk a fogadási forgalom drasztikus csökkenését.
2005-2008 között reálértéken 40%-kal csökkent a fogadási forgalom, ami nem igazán írható csupán a NGVV számlájára.
Itt jóesetben a szakmai vezetés totális csődjéről van szó, rosszesetben pedig az ágazat tudatos leépítéséről, hogy az ingatlanok eladása ne ütközzön akadályba.

Mind a kettő eset megbocsáthatatlan.

A másik komoly gond, hogy a lóversenyzés rendszerébe befolyó minden 3 forintból, csupán 1 forint jut el a versenyek alapját biztosító tulajdonosokhoz és a szakmai munkát végző szereplőkhöz.
A 2005-2008 közötti időszakban a Nemzeti Lóverseny Kft. bevételei 6 Mrd forintot tettek ki, viszont csak 1,9 Mrd forint versenydíj került kifizetésre! Ez még az 1/3-ad arányt sem teszi ki, pedig egy normális versenyüzemben 2/3 jut a szakmának és 1/3-ból oldják meg a versenyszervezést-rendezést.
Nem kell túl nagy matektudás ahhoz, hogy feltegyük a kérdést? Hová tűnt itt 4 év alatt a bevétel 1/3 része, vagyis 2 Mrd Forint?

A lóversenyválság kezelésének egyetlen módja egy igazi válságterv kidolgozása lenne, amit az állam részéről is támogatnának. Addig sopánkodhatunk, hogy jön a medve és mindjárt vége a dalnak.

Aki csak várja a nagy csodát, a végén ne csodálkozzon, ha megeszik vacsorára.