Családi versek

Nehéz volt, de összehoztuk. Edu a hosszú évtizedek alatt száznál is több alkalmi családi verssel örvendeztette meg az aktuális ünnepelteket, születésnaposokat, névnaposokat, ballagókat érettségizőket, újszülötteket és versenylovakat. Az Edu 60 című verseskötet az érdeklődők és érintettek létszáma okán és az egy példányra jutó eszmei érték mesterséges emelése miatt csupán 10 példányban látta meg a napvilágot 44 oldalon, plusz borító.
A kötet bemutatójára az újpesti Külvárosi Kávéházban került sor. A szokatlan a dologban az volt, hogy a verses könyvet nem a nagyközönségnek, hanem a szerzőnek mutatták be. Jól meg is lepődött!
Mi közben a háromfogásos Borbély húsleves Krúdy hangulatú díszletek közti elfogyasztásával bíbelődtünk, közben Lili színes anekdotákban - Micimackó bábjátékkal megspékelve - mesélt el epizódikat a sima földön eleső, az utcán üvegdarab okozta vágott sebet egy talált ronggyal betekerő, a Vidámparkban katona létére civilben parádézó és lebukott, éppenezért az olasz levelezőpartnernővel soha nem találkozó Edu fiatalkori élményeiről.
Milán 16 kérdésből álló "Ki tud többet Edu-ról" című vetélkedőjében Lili és szerény személyem holtversenyben végeztünk az első helyen, jutalmunk egy sebtében papírszalvétára írt szonett lett.
A vidám asztaltársaság egy közösen írt költeménnyel örökítette meg a kínai "föld patkány" évében tett látogatást újpest legnívósabb - rég letűnt időkre emlékeztető - vendéglőjében.
És itt vannak a fotók: http://picasaweb.google.hu/hzalanka/Edu60

EDU 60

Lassan már tényleg csak minden szökőnapon fogok feljegyzést feltenni (ezt a ziccert persze nem hagyhattam ki, bár poénnak elég gyenge), de ígérem, megpróbálok nagyobb odaadással tudósítani a családban történtekről.
Tegnap nagy nap volt, hiszen jó atyám, papa, Edu, Fegya betöltötte 60. életévét, melynek kapcsán tüzijátékkal ékesített tortát vehetett át az ünneplő tömeg képviselőitől. Cserébe jóféle héjábansült krumplival vendégelte meg az éhesen érkező csapatot, de volt például rizs is, ami kisebb népszerűségnek örvendett. A sacher viszont a várakozásoknak megfelelően kapós volt, s mi több, még finom is. A Habsburg udvarban volt idő kikísérletezni a legjobb tortafajtát.
Ezen kívül sok érdekesség történt az elmúlt hetekben, melyekről igyekszem pótlólag tudósítani a nagyvilágot, hiszen egyre kevesebben nézik a híradót és egyre többen blogok olvasgatásával ütik agyon drága idejüket és az Esc billentyűt, ha pocsék a cikk.
Mielőtt ez az írás is hasonló sorsra jutna, inkább befejezem, holnap családi banzáj lesz a Külvárosi Kávéházban és még egy frakkot kell beszereznem. A belépés ugyanis a múlt századi uri divat szerint kötelező, a kilépés viszont bizonytalan, ahogy ez Rejtő óta már tudvalévő.