2007. augusztus 4., szombat

Dresszek a szélben

Lobognak a dresszek a forró nyári szélben. A zsokék kétoldalt egymással szemben felsorakoztak. Piros, sárga, kék, zöld, lila, rózsaszín, narancs, fekete, egyszínű vagy csíkos, kockás test, másféle ujjak. Hófehér nadrágok, csillogó, fekete csizmák. A lovasok között ravatal. Meghalt egy idomár.
Az Derby győzelem mámora után megdöbbenve áll a turf népe az alagi temető árnyas fái alatt. Egy hónapja sincs, hogy egy kiváló telivért, a nap hősét maga vezette vissza a közönség elé, hogy aztán a ló nyakába kerüljön a zöld babérkoszorú. A győztes most itt köröz a sírok mellett, de ő már nincs többé.
A Pitlák, csak így nevezték. Ki tudja, vajon hogyan ragadt rá ez a név? Hiszen ő inkább volt erős és jó, tehát pont az ellenkezője, mint ennek a szleng szónak az eredeti jelentése. Lovasként versenyek százait nyerte, kevesen tudták őt túlszárnyalni. Közel a hatvanhoz újra nyeregbe szállt, és az alagi lóversenypályán a fiatal nemzedék is megtanulta nevét. A lovakhoz úgy értett, mint senki más, hiszen az istállók körül élte le életét.
A viccelődés nagymestere volt. Figyelni kellett, mert gyorsan röpködtek, szinte pattogtak a poénok a szájából. Régi történetek, hajdan futó paripák, elmúlt versenyek, elmúlt életek. A mázsaház zárva, a ring üres, a startgép egyedül árválkodik a pálya közepén. Ma nincs verseny. A telivérek pihennek. Csak a színes dresszek lobognak a forró nyári szélben.