Mai ülésén a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) több hónapi késlekedés után végre döntést hozott a hazai lóversenyzés sorsáról. Döntést hozott, de mégsem döntött. Hiszen az a technikai megoldás, miszerint az Alagi Versenyló Tréningközpontot az Államkincstár 2,5 Mrd Ft-ért megvásárolja a 100%-ban állami tulajdonú NL. Kft-től, és cserébe 2009 végéig működteti a magyar lóversenyzést, ez csupán a haladék, ami nem oldja meg a lényegi problémákat. Mert mi lesz utána?
Nyilván sokkal jobb, mint az eddig rémálomként fenyegető azonnali bezárás veszélye, melynek demoralizáló hatása már egyre jobban kitapintható volt a hazai futtatói és idomári körökben. Állítólag többen a külföldre "menekülés" gondolatával foglalkoztak.
Az NL Kft. és vele együtt a Kincsem Park privatizációjának kérdése viszont továbbra sem került le a napirendről, hiszen erről nem szól az MTI-nek eljuttatott közlemény. Alag pedig, mely ily módon közvetlenül az állam tulajdonába kerül, továbbra is ugyanúgy értékesíthető, csak már nem az NL Kft-n keresztül. Ha úgy tetszik kétfelé osztják a lóverseny ingatlanvagyonát igazi hosszútávú koncepció nélkül.
Világos, hogy ez a másfél évnyi haladék önmagában nem oldja meg a lovi igazi szerkezeti gondjait. Itt igazi változásra volna szükség, melyet az Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért mozgalom a többi szakmai szervezettel együtt régóta szorgalmaz.
Az elkövetkezendő időszakot ezért még fokozottabban az új működtetés módjának részletes kidolgozására kell felhasználni, ami 2009 után is biztosítja a magyar lóverseny jövőjét.
Ja, és a Kincsem Parkban. Hiszen erre vonatkozóan továbbra sem kaptunk semmiféle garanciát.
Összefoglalva a történteket: az infarktus közvetlen veszélye talán elmúlt, de az egészséges szervezet helyreállításához még rengeteg beavatkozásra szükség van. De itt is, igaz a mondás, hogy önmagunk lehetünk legjobban magunk orvosai.
Pozitív jövőképpel, nagy akarattal létrehozható egy jól működő, egészséges, jövedelmező lóverseny rendszer.
