2008. március 10., hétfő

Sankt Moritz Nr. 1

Nézzük, mivel lenne érdemes kirukkolni, mielőtt teljes érdektelenségbe fullad ez a blog. Krebs András barátom szeme elé mindenesetre már nem is merek kerülni, hiszen három hete, hogy visszajöttünk Sankt Moritzból, a világhírű téli síparadicsomból, és eddig egy huncut betűt sem írtam ezzel kapcsolatban. Természetesen nem ok nélkül.
A nagy élményeknek időt kell hagyni, hogy érlelődjenek, hogy kifejtsék áldásos hatásukat. Persze síelés is volt a programban, de elsősorban a téli lóverseny, a White Turf vonzott bennünket erre a vidékre, mint mágnes a vasat. Első hallásra szinte hihetetlen, de itt a lovak a befagyott tó jegére hengerelt havon versenyeznek. Ebben a valószerűtlen környezetben három hétvégén tart a fesztivál, hiszen egy egész lóversenypályát építenek itt fel, tribünöstül, rendezvénysátrastul, parkolóstul, sörözőstül, bárostul, jártatóstul, winner circle-estül.
Az éjjeli kemény 15-20 fokos fagy nap közben kellemesen 0 fok körülire enyhül, kimondottan meleg lesz az idő, így nyugodtan lehet üldögéni, sétálgatni, fogadni, szurkolni.
Nos ez utóbbira kevés példát láttunk, Andrással elhűlve tapasztaltuk, hogy a befutóba érkezett lovak nem nagyon kapnak bíztatást a nézőtérről. Szinte apatikus higgadsággal veszi tudomásul a verseny lefolyását a 13 ezer fős közönség. Ez volt az első két futamban a helyzet. A harmadikban azonban némi változás történt...