A HÍR TV hétfő esti (jan. 18.) műsora előtt többször átgondoltam és a résztvevőkkel is egyeztettem, hogy mi lehet az, amit érdemes elmondani az ilyenkor rendelkezésre álló szűk 5 percben. Mi lehet továbbá az, ami az egész történetből a laikus hallgatóságot érdekelheti, és nem csak azt fogja érzékelni a beszámolóból, hogy „lám, lám, a lóversenyesek megint csak a pénzt keveslik, pedig így is egy milliárdot költ rá évente az állam”.
Nem több pénz kell, hanem hatékonyabb felhasználás
Fábry Sándor szerencsére külön hangsúlyozta, hogy az ügető futtatók nem több pénzt akarnak, hanem csak a rendelkezésre álló összeg hatékonyabb felhasználását. A versenynapok drasztikus csökkentése az ügetősök számára elfogadhatatlan, hiszen maga a sportág egésze lehetetlenülne így el.
Ezzel a dologgal az Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület is egyetért, a magunk csatornáin támogattuk is a megmozdulást. Jobb lett volna azonban intenzívebben egyeztetni a hazai lóversenyzés berkeiben mozgolódó többi 5-6 egyesülettel is, mert az átadásra került petícióba több zavaró pontatlanság került bele, amit jó lett volna megelőzni.
Egyeztetés ugyan volt, csak később derült ki, hogy teljesen feleslegesen, mert a petíció szövegét a Magyar Ügető Futtatók Egyesülete már eljuttatta az MNV Zrt. vezérigazgatójához.
Ilyen előzmények után hívtak meg a HÍR TV Rájátszás c. esti műsorába, ahol a műsorvezetőre nem lehetett panasz, hiszen érdeklődve, jóindulatúan közelített a témához.
Miért az utcán kell megvitatni az éves keretszámokat?
Mivel az átlagos tévénéző számára nem sokat mond, hogy mennyi is lehet az ügető és galopp versenynapok ideális száma, így kommunikációm lényege más kellett, hogy legyen:
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ilyen sarkalatos kérdések, hogy mennyi versenynap, hány futam, mennyi díjazás legyen kiírva a versenyszezonban ez tisztán sportszakmai ügy. Ilyesmit normál esetben egy SPORTSZÖVETSÉG keretein belül kell megvitatni az érdekelteknek a rendelkezésre álló források függvényében.
Hogy ez mégsem így van, és az utcán kell emiatt demonstrálni, ennek egyetlen oka van, hogy nem egy szövetség hatáskörében van az ügy, hanem tisztán állami felügyelet mellett egy 100 százalékosan állami vezetésű vállalat vezetése dönt benne, ráadásul a szakmai szervezetek teljes kizárásával. És ez már így megy idestova 20 éve!
Ez az egy pont, amit nem kell különösebben magyarázni és a műsorvezető is azonnal furcsállotta, hogy az „ingatlankezelő” dönthet ilyen kérdésben.
A lósport hibernálása
A versenynapok csökkentésének érzékeltetésére a volt pénzügyminiszter, Varga Mihály egyik hasonlatát találtam a legérzékletesebbnek, aki az államháztartási hiány 3,6%-os szintre való leszorítása kapcsán azt nyilatkozta, hogy ez mind szép és jó, csak közben hibernált állapotba került a gazdaság. A vállalkozások már nem csak szombaton és vasárnap nem dolgoznak, de képletesen szólva már csütörtökön és pénteken is munkaszünet van, ami senkinek sem jó, mert kevesebb a vevő, de kevesebb a fizetés is. Ráadásul ez egy ördögi kör, amiből egyre nehezebb kitörni.
Lefordítva ezt a lóverseny helyzetére: kevesebb versenynap, kevesebb futam, kevesebb fogadási forgalom, kevesebb bevétel, még nagyobb veszteség, emiatt kevesebb versenynap, stb. és kezdődik újra az ördögi ciklus.
Miért veszteséges a hazai lóversenyzés?
Na, ez a „kedvenc” kérdésem. Minden interjúban elhangzik, és tegyük hozzá, abszolút obligát kérdés bárkitől. A baj csak az vele, hogy nagyjából három napig kellene magyarázni az összefüggéseket, mire kapizsgálni kezdi egy kívülálló. Erre válaszolhatnánk azt is – kissé cinikusan – hogy minden sport veszteséges, ahol komolyabb pénzdíjakért megy a küzdelem, mert a pénzt valahonnan elő kell teremteni. Támogatásból, belépőkből, vendéglátásból vagy éppen a szponzoroktól.
Nem is lenne másként a lósportban sem, ha nem volna a régi, jól bevált fogadásra kapható „tömeg”, aki hajlandó spórolt pénzéből önkéntes alapon finanszírozni a galoppot és ügetőt.
Megtizedelődött a forgalom
Van azonban egy zavaró tény: Magyarországon a lóversenyfogadási forgalom 20 év alatt gyakorlatilag megtizedelődött! Az 1989-es 900 millió forintról (mai értéken kb. 10 milliárd Ft) 2009-re 815 millióra csökkent. Az a rendszer, ami anno több száz dolgozót, két lóversenypályát, egy tréningtelepet és komplett méneseket tartott el, mára egy tönk szélére juttatott, vagyonvesztett és az érdeklődés perifériájára került csődtömeg lett.
Ezt természetesen nem szívesen reklámozza az ember.
Tárgyalás vagy tüntetés?
Az Összefogás Egyesület megalakulása óta amellett tette le a voksát, hogy ha eljön a történelmi pillanat, létre kell hozni a lóversenyzésben érdekelt szervezetekkel képviselt LÓSPORT SZÖVETSÉG-et.
A dolgok sokat változtak az utóbbi két évben. Megkezdődött a párbeszéd a különböző érdekképviseleti csoportok között, és ami a legfontosabb, sikerült kapcsolatokat kiépíteni az állami képviselőkkel is.
Sorsdöntő változás, hogy az MNV Zrt. módosított koncepcióján és már nem az ingatlanok értékesítésén fáradozik, hanem a hazai lovas élet lehetséges központját látja a Kincsem Parkban és megőrzendő nemzeti vagyonnak tartja Alagot.
A támogatást ki kell használni!
Nem lehet eleget hangsúlyozni azt a hallatlanul fontos támogatást is, amit az Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottsága nyújtott tavaly novemberi állásfoglalásában. Ebben a dokumentumban a döntéshozó képviselők kiállnak a Kincsem Park, Alag és a Nemzeti Lovarda (Tattersall) állami tulajdonban tartása mellett, azért hogy ez az ingatlan együttes a magyar ló- és lovassport javát szolgálja.
„A bizottság fontosnak tartja, hogy létrejöjjön egy olyan felelős szövetség,amely összefogja a ló- és lovassportban tevékenykedőket, s koordinálja a
szakmai, képzési, versenyszervezési és fogadási tevékenységeket. A kialakítandó
rendszer sikeres működése révén biztosítható lenne, hogy a Magyar Állam tulajdonában lévő lovas bázisok (így a Kincsem Park, a Nemzeti Lovarda, a Dunakeszi-Alagi lovasbázis) nemzetközi szintű létesítményekké váljanak. Az egyben a működés feltétele is, hogy ezek a létesítmények magas színvonalon szolgálják a ló- és lovassportot.”
(részlet az Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottságának 14/2006-2010. számú állásfoglalásából a magyarországi ló- és lovassport fejlesztéséhez szükséges ingatlanrendezésről)
A hazai lovasélet teljes megújulását szorgalmazza a Magyar Lovas Szövetség elnöke, Lázár Vilmos is, aki szintén egy nagy országos lovas és lóverseny központ megteremtését tűzte ki célul a Kincsem Parkban. A szakágak tevékenységét koordináló és a közös feladatokat ellátó (valamint megfelelő politikai lobbierőt képviselő!) ernyőszervezet kialakításában nem is találhatnánk jobb partnert.
Horváth Zalán
Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület
Ügyvivő titkár
Misky Károly batátom Derby-koktél témát feszegető cikke nyomán (a Távoszlop hasábjain) úgy tűnik, komoly mozgalom van kialakulóban a lóversenyes berkeken belül és azon túl is. 
Az összejövetel egyik állomása annak a párbeszédnek, amely a közelmúltban a szakmai szervezetek közt elkezdődött. A cél elsősorban az, hogy a szakmának is beleszólása, nagyobb ráhatása legyen a lóversenyzés kérdéseibe. Ez elsősorban a Lósport Szövetség megalakításán keresztül érhető el. A Lósport szövetségen belül a galopp szakág képviselőinek egységes álláspontot kell képviselni, ezért szükség van egy galoppos bizottság, vagy más szervezeti egység (szövetség) megalakítására is, melyben a galoppot érintő kérdések megvitatásra kerülnek. Ezen kívül a megbeszélésen felmerült, hogy szükség lenne egy lóverseny törvény elfogadására is, amely a lóversenyzés specialitásait figyelembe vége szabályozná a területet.
