Nemzeti Vágta

Nagy dolog készülődik a Hősök terén. Nem csak azért, mert több százezer embert várnak az eseményre, hanem mert több száz ló fog versenyezni, parádézni, bemutatózni.
Ilyen nagyszabású lovas rendezvény nemigen volt itt a rendszerváltás óta, de talán még előtte sem. És milyen érdekes a történelmi pillanat!
A Kincsem Parkot éppen bezárás fenyegeti, a 181 éves magyar lóversenyzés végveszélybe kerül a kormány várható döntése miatt. Erre jön Geszti Péter, és megmutatja, hogy igenis lehet ezt piaci alapon szervezni, az egész lovas szakmát egybe tömöríteni, az egész országot lázba hozni.
Ebben - mármint a lázbahozásban - eddig is nagymester volt a Rapülők, Jazz+Az frontembere, de hogy ezt a lesajnált, kivégzésre ítélt, majdnem az ismeretlenségbe sűlyedt lóversenyzést talán fel tudja rázni a tetszhalotti állapotból, ez egy nemes, de egyben gigászi vállalkozás.
Geszti persze most is nagyban játszik. Vagy viszi a kasszát, vagy nagyot bukik. Általában az előbbi szokott lenni. Nyerő típus, mint Szemere Miklós száz évvel ezelőtt. Ő is nagy szervező volt. Valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, ahogy neki jó volt. A szépség ebben az, hogy amikor neki jó volt az rengeteg másnak is jó volt, hiszen rengeteg ember volt érdekelve a történetben. A lovásztól a közönségig, a fogadóktól a magas rangú barátokig, általában nyertek a dolgon. És nyert a nemzet, hiszen a lóversenyzés európai színvonalon volt.
A dolog pedig valami huszáros, nemzeti gyökerű hagyományteremtő eseménynek indult, de végül lóverseny lett belőle a javából. A nemzeti körítés persze kell hozzá, meg a show, a Vágta Korzó, a koncertek, a tévé, és persze a vendéglátás. Gondolom, a közönséget nem hagyják étlen szomjan, hiszen akkor rövid úton hazamegy.
Eleinte úgy volt, hogy kizárják az angol telivéreket. Mert túl gyorsak. Érdekes gondolat. Olyan, mintha az olimpia 100 méteres síkfutásában kizárnánk a színesbőrű versenyzőket, mert mindig ők nyernek. Ez nemcsak hogy totálisan etikátlan húzás lenne, de maga a verseny megcsúfolása is. Nyilván a lovak között a párducot, gepárdot nem engedünk be. De a direkt erre a célra tenyésztett fajtát?
Majd most kiderül, mennyivel gyosabbak az angol telivérek a többi fajtánál, s jövőre mindenki azzal szeretne indulni. Az lesz ám az érdekes! Ez viszi előre a versenysportot.

Overdose: 115

Újabb Kincsemről beszélnek Európában!
A hazai lóversenyzés viszontagságos időszakában egy magyar tulajdonost fantasztikus képességű telivérrel ajándékozott meg a sors. Ismét bebizonyosodott Kellér Andor örökérvényű mondata: "A helyzet kilátástalan volt, itt már csak a lóverseny segíthetett."
A lóversenyzés kilátástalan helyzetén mi más segíthetne, mint egy ló?

Overdose két évvel ezelőtt került Mikóczi Zoltán tulajdonába egy telivér csikó (yearling) árverésen. Ez a szlovákiai magyar úriember a lovat Ribárszki Sándorhoz adta idomításba Alagon, hogy magyar színekben futhasson. Tavaly nyáron már Pozsonyban hallgattunk a Himnuszt, miután Overdose 6 hosszal ledarálta a nemzetközi mezőnyt. Nagy pillanatok voltak. A java pedig még hátra volt. (Vagy csak most jön?)

Feudenauban 13 hosszal semmisíti meg kétéves ellenfeleit, a Kincsem Parkban már 16 hosszas megsemmisítő győzelem következik, pedig az évjárat színe-java képviselteti magát.
A Breeders' Cupra már úgy érkezik, hogy szinte csak a győzelem lóhosszakban mért nagysága volt kérdéses. (8 volt.)
Idén - immár háromévesen - Ebreichsdorfban "melegített" majd jött Baden-Baden, az elmúlt hétvégén. Nemzetközi "Listed" besorolású verseny. Nyugaton is jegyzik. A német szaksajtó már Wunderpferd-ről beszél. Idehaza mondogatják: na majd most kiderül, mennyit tud Overdose, eddig meg sem szorongatták, de ez "más kávéház". Erre 9 hosszal feltartva nyer. Megszorongatásról szó sincs. Patamutogatásról annál inkább. A kávéház viszont tényleg más volt. Overdose-nak Európa legjobb színterein van a helye. És itt jön a 115.

Ezt a képességszámot kapta a Racing Post hendikepperétől a badeni mutatványért. 108-cal már Olasz Derbyt lehet nyerni (oké, az nem sprint), 120 fölött már Golden Jubilee Stakes-t vagy July Cup-ot (ezek azok). Ennél pedig nincs tovább. Ez a világ teteje. Overdose Ascotban, Newmarketben, Kincsem nyomában! Lehetséges volna? Magyar tricolor Longchampban, Deauville-ben vagy a San Siroban. The Hungarian Wonder újra végigveri Európát.
Eddig 7-ből 7. Mi jöhet még?

Összefogás a lóversenyzés jövőjéért

Április 13-án kiáltványt tettünk közzé az interneten és a papíralapú sajtóban. Pécsi István és Krebs András barátommal úgy gondoljuk, hogy elérkezett az utolsó pillanat, amikor még megakadályozható, hogy a kormány suttyomban és orvvul idegen kézre juttassa a Kincsem Parkot és az Alagi Versenyló Tréningközpontot.
Az országos lapok által is kiszivárogtatott információk szerint már meg is van az ingatlanbefektető csoport, aki a tribünök és a futópályák helyén máris lakóparkot és plazát álmodik. Ezért akár 70 mrd forintot is hajlandó megadni.
Ennek megakadályozására hívtuk életre az Összefogás a magyar lóversenyzés jövőjéért és a Kincsem Park megmentéséért társadalmi akciót, mely talán megmozdítja a lovakat, sportot, hagyományt és egészséges környezetett fontosnak tartó embereket.
Két hét alatt máris 10000 fölé emelkedett támogatóink létszáma!
A minél szélesebb állampolgári bázis érdekében felvettük a kapcsolatot a környezetvédő és városvédő civil szervezetekkel, hiszen nem lehet érdeke egyetlen budapesti lakosnak sem, hogy újabb zöld terület tűnjön el a térképről, növelve a főváros amúgy is elviselhetetlen forgalmát, levegőterhelését, élhetőségét.
Tisztában vagyunk küldetésünk nehézségével. A jelenlegi rezsim nem éppen a hagyományok és nemzeti értékek megőrzésével van elfoglalva. Sokkal inkább a nemzeti vagyon kiárusításával, magánkézbe passzolásával. A Kincsem Park és Alag nem az övék! Nem kezelhetik sajátjukként. Ezek a ingatlanok a lovasok és a lovat szerető közönség áldozatos munkájának eredményeként jöttek létre és maradtak meg a mai napig. Természetvédelmi és kutúrtörténeti szempontból a Városliget, az Opera vagy a Puskás Ferenc stadion vetekszik vele. Nem átlagos területekről van szó.
További info az összefogás honlapján: www.loversenyzes.blog.hu

Kezdődik a galopp szezon

Széchenyi Isván több, mint 180 éve hozta el hazánkba a telivérversenyzést, mely azóta is megdobogtatja a lószerető közönség szívét. Főleg ilyen időtájt, amikor a lovak levetik téli bundájukat és újra kifutnak a zöld gyepre, hogy a turf rajongói gyönyörködhessenek fenséges látványukban, és mellesleg helyes sorrendben fussanak át a célvonalon, anyagi hasznot hajtva ezzel a fogadóknak.
Vasárnap tehát ismét megelevenedik a Kincsem Park, színes dresszek lobognak majd a szélben, és újra felhangzik a hangosbemondóból az ezredszer is izgalmat kiváltó mondat:
"Figyelem! Az indító felszólította a lovasokat starthelyeik elfoglalására."
Új futam, új remények, a galopp megy tovább...

Vallásháború

Nézetem szerint ma Magyarországon vallásháború folyik. Olyan értelemben mondom, hogy az észérvek helyett már csak a hit és az érzelmek határozzák meg a polgárok nagy részének politikai véleményét.
Nem érdemes egymást győzködni egy-egy konkrét kérdésben, hiszen úgysem az adott téma tényeken alapuló logikus kifejtése útján folyik majd a társalgás, hanem a felek "vallási" meggyőződése szerint. Ki melyik színnek hisz. Vannak a pirosak, narancsosok, zöldek, kékek, hogy csak a fő színeket mondjam. A pirosaknak már nem sokan hisznek, de akik még kitartanak mellettük, azokat tüzes vassal sem lehetne eltántorítani. A narancsosok jelenleg a nagy hittérítő szerepében tetszelegnek, de ez a tábor meg nem egységes. Sokan kritizálják a vezért.
Közben azt hallom a rádióban, hogy a tőkepiacokon hatalmas a káosz. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, hogy 0.1% a GDP növekedés. Igaz is: hová a nagy sietség? Minek dolgozni, ha hülyeségekkel is elüthetjük az időt?
Hozzáteszem én is politikailag vallásos vagyok. Nem tudom kihúzni alóla magam és nem is akarom. A hitetlenek valószínűleg a pokolra kerülnek. És mi van az ökomenikusokkal? Van átjárás a vallások között? Ez jó kérdés.
A 0.1% azonban elfogadhatatlan. Aki nem fejlődik, az visszafejlődik. Az öreg tata is tudja ezt 77 évesen és most interneten tanul - hallom a rádióban. Jó lesz a tata@akármi.hu email cím tata? Kérdezik tőle? Mire a válasz: nem kell kukac, nem kell kukac!!!

Sankt Moritz Nr. 1

Nézzük, mivel lenne érdemes kirukkolni, mielőtt teljes érdektelenségbe fullad ez a blog. Krebs András barátom szeme elé mindenesetre már nem is merek kerülni, hiszen három hete, hogy visszajöttünk Sankt Moritzból, a világhírű téli síparadicsomból, és eddig egy huncut betűt sem írtam ezzel kapcsolatban. Természetesen nem ok nélkül.
A nagy élményeknek időt kell hagyni, hogy érlelődjenek, hogy kifejtsék áldásos hatásukat. Persze síelés is volt a programban, de elsősorban a téli lóverseny, a White Turf vonzott bennünket erre a vidékre, mint mágnes a vasat. Első hallásra szinte hihetetlen, de itt a lovak a befagyott tó jegére hengerelt havon versenyeznek. Ebben a valószerűtlen környezetben három hétvégén tart a fesztivál, hiszen egy egész lóversenypályát építenek itt fel, tribünöstül, rendezvénysátrastul, parkolóstul, sörözőstül, bárostul, jártatóstul, winner circle-estül.
Az éjjeli kemény 15-20 fokos fagy nap közben kellemesen 0 fok körülire enyhül, kimondottan meleg lesz az idő, így nyugodtan lehet üldögéni, sétálgatni, fogadni, szurkolni.
Nos ez utóbbira kevés példát láttunk, Andrással elhűlve tapasztaltuk, hogy a befutóba érkezett lovak nem nagyon kapnak bíztatást a nézőtérről. Szinte apatikus higgadsággal veszi tudomásul a verseny lefolyását a 13 ezer fős közönség. Ez volt az első két futamban a helyzet. A harmadikban azonban némi változás történt...

Családi versek

Nehéz volt, de összehoztuk. Edu a hosszú évtizedek alatt száznál is több alkalmi családi verssel örvendeztette meg az aktuális ünnepelteket, születésnaposokat, névnaposokat, ballagókat érettségizőket, újszülötteket és versenylovakat. Az Edu 60 című verseskötet az érdeklődők és érintettek létszáma okán és az egy példányra jutó eszmei érték mesterséges emelése miatt csupán 10 példányban látta meg a napvilágot 44 oldalon, plusz borító.
A kötet bemutatójára az újpesti Külvárosi Kávéházban került sor. A szokatlan a dologban az volt, hogy a verses könyvet nem a nagyközönségnek, hanem a szerzőnek mutatták be. Jól meg is lepődött!
Mi közben a háromfogásos Borbély húsleves Krúdy hangulatú díszletek közti elfogyasztásával bíbelődtünk, közben Lili színes anekdotákban - Micimackó bábjátékkal megspékelve - mesélt el epizódikat a sima földön eleső, az utcán üvegdarab okozta vágott sebet egy talált ronggyal betekerő, a Vidámparkban katona létére civilben parádézó és lebukott, éppenezért az olasz levelezőpartnernővel soha nem találkozó Edu fiatalkori élményeiről.
Milán 16 kérdésből álló "Ki tud többet Edu-ról" című vetélkedőjében Lili és szerény személyem holtversenyben végeztünk az első helyen, jutalmunk egy sebtében papírszalvétára írt szonett lett.
A vidám asztaltársaság egy közösen írt költeménnyel örökítette meg a kínai "föld patkány" évében tett látogatást újpest legnívósabb - rég letűnt időkre emlékeztető - vendéglőjében.
És itt vannak a fotók: http://picasaweb.google.hu/hzalanka/Edu60

EDU 60

Lassan már tényleg csak minden szökőnapon fogok feljegyzést feltenni (ezt a ziccert persze nem hagyhattam ki, bár poénnak elég gyenge), de ígérem, megpróbálok nagyobb odaadással tudósítani a családban történtekről.
Tegnap nagy nap volt, hiszen jó atyám, papa, Edu, Fegya betöltötte 60. életévét, melynek kapcsán tüzijátékkal ékesített tortát vehetett át az ünneplő tömeg képviselőitől. Cserébe jóféle héjábansült krumplival vendégelte meg az éhesen érkező csapatot, de volt például rizs is, ami kisebb népszerűségnek örvendett. A sacher viszont a várakozásoknak megfelelően kapós volt, s mi több, még finom is. A Habsburg udvarban volt idő kikísérletezni a legjobb tortafajtát.
Ezen kívül sok érdekesség történt az elmúlt hetekben, melyekről igyekszem pótlólag tudósítani a nagyvilágot, hiszen egyre kevesebben nézik a híradót és egyre többen blogok olvasgatásával ütik agyon drága idejüket és az Esc billentyűt, ha pocsék a cikk.
Mielőtt ez az írás is hasonló sorsra jutna, inkább befejezem, holnap családi banzáj lesz a Külvárosi Kávéházban és még egy frakkot kell beszereznem. A belépés ugyanis a múlt századi uri divat szerint kötelező, a kilépés viszont bizonytalan, ahogy ez Rejtő óta már tudvalévő.

Tart a bizonytalanság a Kincsem Parkban

A tegnapi Népszabadság egész oldalas cikkben foglalkozik a Kincsem Park és a magyar lóversenyzés privatizációjával. http://nol.hu/cikk/480539/

Azt már tudjuk, hogy egy pályázó jelentkezett (a lóversenyzésben már eleve érdekelt Winkler Márton befektetői csoportja) de még nincs döntés az ügyben. A cikk már azt pedzegeti, hogy sikertelen lesz a pályázat, mert Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. Kevésnek tartja az egy jelentkezőt, és gondolom az ajánlattétel összegét.

Száraz Gábor, az MNV szóvivője általánosságban hozzátette: amíg nincs döntés, addig sokféle elképzelés felvetődhet egy-egy ügylettel kapcsolatban.

Nos, az elképzelések helyett végre érdemi döntésre volna szükség, mert ez a bizonytalan állapot biztos, hogy nem kedvez a lóversenyzésnek és különösen a fogadóknak. Hogyan lehet addig hosszútávú stratégiát kidolgozni, amig bizonytalan a Kincsem Park egész jövője?

Látjuk, hogy a Fradi körüli huza-vona hová vezetett. Az NB II-be. A galopp és ügető népszerűvé és gazdaságossá tételéhez csak biztos tulajdonosi háttér mellett lehet nekilátni. Komolyabb korszerűsítés ennek tisztázásáig nem várható.

Jean Michel Jarre

Csige Lajos nevezetű ált.isk. osztálytársam apja buszsofőr volt. Egyszer egy utas ottfelejtett egy magnókazettát az ülésen, amit aztán a vezető otthon – akkori viszonylatban exrta jó – hifi berendezésén meghallgatott. Megtetszett neki az újszerű hangzás, és Lajos fia is lelkendezve beszélt nekem az új zenéről. Gyere hozzánk, meghallgatjuk az űrzenét, mondta egy nap suli után, és így ismerkedtem meg Jean Michel Jarre szállongó muzsikájával.

Bösztöri Peti barátommal aztán komolyabban tanulmányozni kezdtük az új zenei stílust, ám megfelelő esztközök hiányában nem nagyon tudtuk lekoppintani a hangzásvilágot. Rajongásunk azonban azóta is töretlen. Böszi jó kis régi (mono) magnóján hosszú délutánokon hallgattuk a nagy kínai koncertet, miközben a ZX Spectrumon nyomtuk a repülőgépszimulátor programot.

Jarre fénye úgy tűnik nem halványul. Sőt, újabb milliókat bűvöl el lélegzetelállító mega koncertjeivel és utánozhatatlan zenéjével. A most megjelent 3D-s új Oxigen lemez talán újabb csodákat rejteget.

Találkozás egy tekebajnokkal

Kovács Anti már a középiskolában is vicces fiú volt, például egy 90 perces mixet állított össze a Holiday Rap c. Slágerből, ami az akkori technikai feltételek mellett (1987 körül) hatalmas teljesítmény volt. Ennél nagyobb kitartás, már csak az alkotás végighallgatásához kellett, de megoldottuk a kérdést a Soltvadkert felé vezető vonatúton. Az építőtáborban, vagy szüreten aztán énektudásával tűnt ki közölünk, ám, aki nem érzékelte a magasabb frekvenciatartományokat, az lemaradt az előadás túlnyomó részéről.

Szóval Anti ott állt a sajtospultnál, és szorgalman dolgoztatta az alkalmazottakat. Megvártam, míg befejezi a rendelést, amikor odaléptem hozzá. Mintha eltűnt volna 20 év , a régi osztálytársak váratlan találkozásának örömével a levegőben, elmondta, hogy néhány hónapja költöztek Veresegyházra. Közben igazolt teke versenyzőként egészen az Európa Bajnoki címig jutott el (Világbajnokságon harmadik volt) a Magyar Bajnokságban évekig verhetetlenek voltak a BKV csapatával. Később elcsábították egy osztrák csapathoz, mindenkit legyűrtek, csak a bécsiekkel nem bírtak, biztos nagyon lejtett a pálya.

Telefonszámot cseréltünk, beírtam a gépezetbe a Sopronból visszaszerzett mobilszámát, amit a szolgáltató újra kiosztott egy előfizetőnek. Anti kinyomozta, az illető hölgy hálásan visszaszolgáltatta az elkóborolt sim kártyát, hiszen elege volt az állandó zaklatásokból, állítólag örökké németül hívogatták Ausztriából, és napi rendszerességgel sms-ek jelezték a hölgynek, ha Anti bankszámláján változás történt. Tehát Anti élete nyitott könyv lett a hölgy számára, aki már kezdte unni a dolgot, végtére is mi köze neki ehhez az egészhez?

Varró Dániel és a Budapest Poker Open

Varró Dániel nem jutott be a Budapest Poker Open döntőjébe. Pedig nagyon lelkesen beszélt a selejtezőkben nyújtott remek teljesítményéről a rádióban. Költészetéről már nem nyilatkozott annyira nagy átéléssel, mintha egy irodalomórán kellett volna felelnie saját verseiből. Én egy gyenge hármasra értékeltem, hiszen még fejből idézni sem tudott műveiből.

A műsorvezető olvasott fel rövidebb verseket, de ezek nem igazán domborították ki művészetét. Persze lehet, hogy nem a legjobbakra tévedt a szerkesztő, de Varrónak talán idejében kellett volna közbelépnie: ALL IN!