EDU 60

Lassan már tényleg csak minden szökőnapon fogok feljegyzést feltenni (ezt a ziccert persze nem hagyhattam ki, bár poénnak elég gyenge), de ígérem, megpróbálok nagyobb odaadással tudósítani a családban történtekről.
Tegnap nagy nap volt, hiszen jó atyám, papa, Edu, Fegya betöltötte 60. életévét, melynek kapcsán tüzijátékkal ékesített tortát vehetett át az ünneplő tömeg képviselőitől. Cserébe jóféle héjábansült krumplival vendégelte meg az éhesen érkező csapatot, de volt például rizs is, ami kisebb népszerűségnek örvendett. A sacher viszont a várakozásoknak megfelelően kapós volt, s mi több, még finom is. A Habsburg udvarban volt idő kikísérletezni a legjobb tortafajtát.
Ezen kívül sok érdekesség történt az elmúlt hetekben, melyekről igyekszem pótlólag tudósítani a nagyvilágot, hiszen egyre kevesebben nézik a híradót és egyre többen blogok olvasgatásával ütik agyon drága idejüket és az Esc billentyűt, ha pocsék a cikk.
Mielőtt ez az írás is hasonló sorsra jutna, inkább befejezem, holnap családi banzáj lesz a Külvárosi Kávéházban és még egy frakkot kell beszereznem. A belépés ugyanis a múlt századi uri divat szerint kötelező, a kilépés viszont bizonytalan, ahogy ez Rejtő óta már tudvalévő.

Tart a bizonytalanság a Kincsem Parkban

A tegnapi Népszabadság egész oldalas cikkben foglalkozik a Kincsem Park és a magyar lóversenyzés privatizációjával. http://nol.hu/cikk/480539/

Azt már tudjuk, hogy egy pályázó jelentkezett (a lóversenyzésben már eleve érdekelt Winkler Márton befektetői csoportja) de még nincs döntés az ügyben. A cikk már azt pedzegeti, hogy sikertelen lesz a pályázat, mert Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. Kevésnek tartja az egy jelentkezőt, és gondolom az ajánlattétel összegét.

Száraz Gábor, az MNV szóvivője általánosságban hozzátette: amíg nincs döntés, addig sokféle elképzelés felvetődhet egy-egy ügylettel kapcsolatban.

Nos, az elképzelések helyett végre érdemi döntésre volna szükség, mert ez a bizonytalan állapot biztos, hogy nem kedvez a lóversenyzésnek és különösen a fogadóknak. Hogyan lehet addig hosszútávú stratégiát kidolgozni, amig bizonytalan a Kincsem Park egész jövője?

Látjuk, hogy a Fradi körüli huza-vona hová vezetett. Az NB II-be. A galopp és ügető népszerűvé és gazdaságossá tételéhez csak biztos tulajdonosi háttér mellett lehet nekilátni. Komolyabb korszerűsítés ennek tisztázásáig nem várható.

Jean Michel Jarre

Csige Lajos nevezetű ált.isk. osztálytársam apja buszsofőr volt. Egyszer egy utas ottfelejtett egy magnókazettát az ülésen, amit aztán a vezető otthon – akkori viszonylatban exrta jó – hifi berendezésén meghallgatott. Megtetszett neki az újszerű hangzás, és Lajos fia is lelkendezve beszélt nekem az új zenéről. Gyere hozzánk, meghallgatjuk az űrzenét, mondta egy nap suli után, és így ismerkedtem meg Jean Michel Jarre szállongó muzsikájával.

Bösztöri Peti barátommal aztán komolyabban tanulmányozni kezdtük az új zenei stílust, ám megfelelő esztközök hiányában nem nagyon tudtuk lekoppintani a hangzásvilágot. Rajongásunk azonban azóta is töretlen. Böszi jó kis régi (mono) magnóján hosszú délutánokon hallgattuk a nagy kínai koncertet, miközben a ZX Spectrumon nyomtuk a repülőgépszimulátor programot.

Jarre fénye úgy tűnik nem halványul. Sőt, újabb milliókat bűvöl el lélegzetelállító mega koncertjeivel és utánozhatatlan zenéjével. A most megjelent 3D-s új Oxigen lemez talán újabb csodákat rejteget.

Találkozás egy tekebajnokkal

Kovács Anti már a középiskolában is vicces fiú volt, például egy 90 perces mixet állított össze a Holiday Rap c. Slágerből, ami az akkori technikai feltételek mellett (1987 körül) hatalmas teljesítmény volt. Ennél nagyobb kitartás, már csak az alkotás végighallgatásához kellett, de megoldottuk a kérdést a Soltvadkert felé vezető vonatúton. Az építőtáborban, vagy szüreten aztán énektudásával tűnt ki közölünk, ám, aki nem érzékelte a magasabb frekvenciatartományokat, az lemaradt az előadás túlnyomó részéről.

Szóval Anti ott állt a sajtospultnál, és szorgalman dolgoztatta az alkalmazottakat. Megvártam, míg befejezi a rendelést, amikor odaléptem hozzá. Mintha eltűnt volna 20 év , a régi osztálytársak váratlan találkozásának örömével a levegőben, elmondta, hogy néhány hónapja költöztek Veresegyházra. Közben igazolt teke versenyzőként egészen az Európa Bajnoki címig jutott el (Világbajnokságon harmadik volt) a Magyar Bajnokságban évekig verhetetlenek voltak a BKV csapatával. Később elcsábították egy osztrák csapathoz, mindenkit legyűrtek, csak a bécsiekkel nem bírtak, biztos nagyon lejtett a pálya.

Telefonszámot cseréltünk, beírtam a gépezetbe a Sopronból visszaszerzett mobilszámát, amit a szolgáltató újra kiosztott egy előfizetőnek. Anti kinyomozta, az illető hölgy hálásan visszaszolgáltatta az elkóborolt sim kártyát, hiszen elege volt az állandó zaklatásokból, állítólag örökké németül hívogatták Ausztriából, és napi rendszerességgel sms-ek jelezték a hölgynek, ha Anti bankszámláján változás történt. Tehát Anti élete nyitott könyv lett a hölgy számára, aki már kezdte unni a dolgot, végtére is mi köze neki ehhez az egészhez?

Varró Dániel és a Budapest Poker Open

Varró Dániel nem jutott be a Budapest Poker Open döntőjébe. Pedig nagyon lelkesen beszélt a selejtezőkben nyújtott remek teljesítményéről a rádióban. Költészetéről már nem nyilatkozott annyira nagy átéléssel, mintha egy irodalomórán kellett volna felelnie saját verseiből. Én egy gyenge hármasra értékeltem, hiszen még fejből idézni sem tudott műveiből.

A műsorvezető olvasott fel rövidebb verseket, de ezek nem igazán domborították ki művészetét. Persze lehet, hogy nem a legjobbakra tévedt a szerkesztő, de Varrónak talán idejében kellett volna közbelépnie: ALL IN!

A győztes pályázat

November 30-án járt le Veresegyház Oktatási Bizottságának kulturális pályázata, melyen magam is résztvettem, egy projekt tervezettel. Ebben a www.veresegyhaz.blog.hu közösségi blog népszerűsítését és a helyi információáramlás javítását tűztem ki célul. Mivel ebben a kategóriában más nem indult, így hál' Istennek erre a pályázatra esett a bizottság választása, és elnyertem a támogatást, melyből remek ajándék pólók fognak készülni megfelelő felirattal.
Eddig a remek történet, ám november végén egy másik hasonló pályázat beadási ideje is lejárt, bár itt még nem tudni a győztest. Tudnillik a magyar lóversenyzés privatizációjára kiírt tendernek is most volt a határnapja. Annyit tudni, hogy itt is csupán egy pályázó élt a lehetőséggel. Annyit elárulhatok, hogy ez esetben nem én voltam a tettes, hiszen a letét befizetése kicsit megrendítené a családi kasszát (500 millió Ft), és az országos fogadóhálózat kiépítéséhez is némi kölcsönt kéne felvennem. Állítólag a Szerencsejáték Rt. sem jelentkezett végül, pedig neki egyik sem okozna különösebb problémát. A mai Világgazdaságban az jelent meg, hogy az SzRt nem kívánja fenntartani a monopolhelyzetet. Így pedig egy sikeres pályázat esetén izgalmas idők következnek a Kincsem Parkban.

90 napos diéta

Erre a címre nagyon ugranak a keresőmotorok a neten, ami azt jelenti, hogy sokakat érdekel a dolog. Nem kétséges: enni szeretünk, éhezni kevésbé. Leszámítva néhány fakírt és anorexiást. Közeli ismerőseim közül egyik sem tartozik az utóbbi két kategóriába, mégis belevágtak a fent említett testsúlycsökkentést előirányzó és megvalósító megaprojektbe. Mega, hiszen három hónap nem két pillanat. Ráadásul átszervezést igényel a magánélet, munka és mindenféle tevékenység terén. Projekt, hiszen előre meg kell tervezni minden lépést, nem nagyon lehet improvizálni, mert a legtöbb vendéglőben, ha főtt zöldséget kérünk magában, netán pizzát totál üresen, vagy hasonló őrültséget, sajnos fel kell készülni a bolondoknak kijáró pillantásokra és fejcsóválásokra. Marad tehát az otthoni felkészülés a másnapra. Szorgosan bepakolni a napi fejadagot az éppen aktuális ételtípusból. (Hús/zöldség/tészta/gyümölcs) Egyébként megvan a hangulata. Rendszert visz az életünkbe, nem csak úgy eszegetünk ebből is abból is. Éhezni pedig nem kell. Mondjuk a gyümölcs nap elég húzós, mit ne mondjak, de ki lehet bírni. A víznapot azonban nem vállalom. Fakír azért nem vagyok.

Vége a szezonnak

Hideg szelek fújdogálnak a galopp pályán, lefutották az utolsó versenyt, a lovak téli szőrbe öltöznek, és pihenőre vonulnak. Az élet azonban nem áll meg, hiszen az emberek folytatják jól megszokott tevékenységeiket. Vagy éppen valami újba kezdenek.
Milán öcsém régóta csábítgat egy új lehetőséggel, nevezetesen a szoftverfejlesztés területén. A téma eddig sem állt távol tőlem, hiszen sok számítógépes alkalmazást ismerek, és használok, hiszen ezek megkönnyítik a munkát. A programozás és adatbáziskezelés pedig a Commodore 64 óta téma, amikor még a jó öreg Basic nyelvben írtunk egész jópofa dolgokat. Aztán jött az dBase, Access, MySQL és az Oracle.
A történet most komolyra fordult: egy projekt csapatban dolgozni a nagy cél érdekében.
És hogy mi lesz a lóversennyel? Ezt ma senki sem tudja. Privatizálják. Vagy megveszi egy másik állami vállalat. Valami változás biztosan lesz.

Váckisújfalu, az elszigetelt falu

Most olvasom A Kistérség újságban, hogy ez a 478 fő lélekszámú település a "közforgalmú közlekedési reform" következtében gyakorlatilag tömegközlekedés nélkül maradt.
Nos, ez elég rémisztően hangzik. Ezért utánanéztem a neten, hogy is van ez a dolog.
Az Elvira.hu MÁV menetrendje szerint naponta 6 alkalommal lehet Váckisújfaluról Veresegyházra jutni. Azért ez az érdekes, mert Veres mint kistérségi központ fontos szerepet játszik az ott lakók életében, hiszen az okmányirodába, vagy a Misszió Egészségügyi központba ide kell jönni. Tehát 7, 9, 13, 17, 19, 21 órakor van vonat Váckisújfalu-Vácrátót-Veresegyház viszonylaton. Ez elég gyér, mitagadás. Ha kilenceset lekési az ember, sok ügyet már nem tud intézni.
Hazafelé menet a legérdekesebb javaslata az Elvirának a következő kombináció volt: Veres-Nyugati ott BKV-val átmegyünk a Keletibe, majd onnan Aszódon átszállni és máris Váckisújfalun vagyunk. Mindez 3 óra 18 percig se tart. Hát nem szuper?
A busszal vajon mi a helyzet? 5-6 járatot számoltam meg, amivel még érdemes elindulni délelőtt, persze Galgamácsán, vagy Csomádon át kell szállni.
Ezután felhívtam Dr. Sajó Gyula polgármester urat, aki készségesen állt rendelkezésre, bár éppen kezdődött egy rendezvény a községházán. Elmondta, hogy a legnagyobb gondjuk a KÖZVETLEN kisbuszjárat megszűntetése Veresegyházra, ami átszállás nélküli közlekedést biztosított a Misszióhoz és a központba. Ennek eltörlése bizonyos jogszabályokba és az alkotmányba is ütközik. Ennek kinyomozását későbbre halasztottam.

Megvan a Hármas Korona!

A Hármas Korona (Triple Crown) az angol versenyrendszerből átvett hagyomány, miszerint egy hároméves telivér akkor igazolja, hogy magasan évjárata felett áll tudásban, ha az év során a három kölünböző távon lefutott, legkomolyabb versenyt megnyeri. Ez a 2000 Guineas Stakes (nálunk Nemzeti Díj), a Derby és a St. Leger futama. A dolog nehézsége nem csupán abból adódik, hogy 1600, 2400 és 2800 méteren egyaránt kimagaslóan kell teljesíteni, de május-tól októberig folyamatosan topon kell lenni, ami kevés lónak szokott sikerülni. Akinek igen, arra mondják, hogy igazán kemény telivér.
No, SALDENZAR-ra a szezon eleje óta sok mindenfélét mondtak: a Nemzeti Díj győzelem után, hogy áááá, nem lesz távbíró. Ezután a Derbyben sem talált legyőzőre. Utána jött az, hogy ez a szegény állat olyan sovány, a szezont már biztosan nem bírja ki. Nos, tegnap láthattuk, elég jól kibírta, gyakorlatilag ellenfél nélkül maradt a szezon végére.
Hallottam persze fanyalgásokat, hogy gyenge az évjárat, nem maradtak lovak a Legerben, stb. A tény azonban vitathatatlan: a magyar galoppsport történetében negyedszer sikerül egy háromévesnek elhódítani a Hármas Koronát. (Legutóbb 1999-ben April Sun volt a király.)
A Szindikátus istálló álma ezzel teljesült. A Cár a csúcsra jutott. Függetlenül további eredményeitől erre a sárga ménre és erre a szép őszi napra még hosszú évekig emlékezni fogunk.

Az évtized lova: Overdose

Amikor élete első futására a Kincsem Parkban 18 hosszas győzelemmel mutatkozott be, még csak hümmögtünk, bár már akkor is gyanús volt a dolog. Jó, jó, hát ez még csak egy nyeretlen verseny volt, igaz óriási idővel nyert, de majd később meglátjuk.
Aztán a Szlovák Derby napján "megláttuk". Mikóczi Zoltán Angliából importált kétévese nemzetközi csapatot lépett le, gyönyörű stílusban. Ekkor már elismerően bólogattunk mindannyian, hiszen ritkaságszámba megy ilyen remek lóra akadni egy magyar futtatónak.
Ezután jött Bécs, ahol 13 hosszal elszórta a mezőnyt, közte két Németországban is jegyzett telivérrel! Erre már nem lehetett mit mondani, csak azt, hogy fenomenális! Hevenyészett számítással is 105-110-es Timeform képességszám jött ki OVERDOSE eme teljesítményére, ami nemzetközi szinten is figyelemreméltó. Micsoda kétéves csikó! Franciaországban, Németországban, sőt Angliában is nehéz lenne megverni egy komoly díjazású futamban.
Ezek után következett a Szent László Díj, a legmagasabb nívójú hazai kétéves futam. Overdose természetesen toronymagas favorit, vártuk fölényes győzelmét, de amikor saját szemünkkel tapasztaltuk meg a valóságot, az mindenkit lehengerelt. 16 hosszal talán még senki nem nyerte meg ezt a versenyt (majd utána kell nézni), majdnem pályarekord, Városbíró sem fut sokkal gyorsabban, pedig ő már nem csikó, viszont a legjobb öreg ló jelenleg a pályán.
Én speciel 84-re értékeltem ezt a futást, amilyen magas szám évtizedenként egyszer akad a hazai kétéves telivérek között.
Legközelebb Ebreichsdorfban a Breeders' Cup napján láthatjuk Overdose-t. Kíváncsi vagyok Martin Srnec milyen taktikát választ majd, hiszen a mostani - valljuk be - elég gyilkos volt.
A Newmarketben kb. félmillió forintért vásárolt telivér, tehát az évtized vétele volt. Állítólag valaki már 60 milliót ajánlott érte. Sokaknak megremegne a kezük, ilyen vételi ajánlatra. A legfontosabb azonban, hogy Overdose lába ne remegjen további versenyeiben.

Pénteki galopp

Kísérleti jelleggel pénteken is vannak magyar galopp futamok, több francia versennyel kiegészítve, amikre szintén lehet fogadásokat kötni. A nap eddigi részét sem töltöttük tétlenül kollegáimmal, hiszen a vasárnapi Turf újságot készítettük: tippelés, esélyszámok, cikkek, futamok összeállítása stb...
A hétvégén a legjobb kétéves telivérek találkoznak, de leghelyesebben úgy fogalmazhatnék, hogy a magyar közönség végre láthatja az utóbbi évtizedek (talán nem túlzás) messze kimagasló képességű csikóját, OVERDOSE-t.
Ez a hihetetlenül robbanékony versenyló idehaza utcahosszal veszítette el nyeretlenségét, mindjárt ahogy a zöld gyepre lépett, után pedig külföldi pályákon csinált szamarat nagyra tartott, nagyreményű, és mellesleg méregdrágán vásárolt évjárattársaiból. Legutóbb 13 hosszal úgy nyert, ahogy akart Bécsben. Nos, talán ez az oka, hogy nem sokan mernek kiállni ellene, így meglehetősen szerény, hat lovas mezőny vág neki vasárnap a Szent László Díj 1400 méterének.
No, de most mennem kell, hiszen kezdődik a Saint-Cloud Hendikep. Közben kíváncsian várom, hogy Pécsi István szpíker kollegám bejelenti-e, hogy az előző futamban megfogták-e az 1.078.905 forintos Jackpotot. Ehhez a 14 lovas mezőnyből ki kellett találni az első hat befutási sorrendjét, ami nem egyszerű feladat, de pl. a lottó ötöshöz, de még a négyeshez képest is nagyságrendekkel könnyebb lehet. (90-ből vagy 14-ből kiválasztani 4-5-6-ot, nem mindegy.)