Ki tud valamit Steve-ről?

Az autó nem indult reggel, most bütykölik a szervízben az önindítóját, nem találom a telefonomat, lemaradok megint a német óráról és még a karácsonyfát sem vettük meg.
Lehet, hogy túlzásba vittem tegnap a testedzést a Lukács fürdőben, de ma nem igazán érzem magam csúcsformában. Pedig pont a regenerálódás, a felfrissülés miatt kerestem fel a hazai gyógyfürdőzés egyik fellegvárát. Lehet hogy a gőz ártott meg, mert még mindig úgy érzem, itt van a fejemben. Mit lehet ilyenkor tenni? Itt már csak a blogírás segíthet.
Ja, azzal kezdtem, ki tud valamit a ködös Albionba veszett kollegámról, Pécsi Istvánról? Hangja rettenetesen hiányzik a Kincsem Park hangszóróiból. Állítólag több turfrajongó (főleg fiatal lányok) küldöttséget kívánnak meneszteni Angliába, hogy rábeszéljék Pistit, hagyjon fel a National Hunt (ugró) lovak istápolásával és azonnal foglalja el az őt megillető helyét a szpíker-állásban. Ennek a nyomásnak, nem tudni lesz-e látható, hallható eredménye, viszont ezúton emlékeztetném Istvánt, hogy a hazai turf társadalom igen is igényt tart a megfelelő tájékoztatásra. Eme blog is István angliai utazása kapcsán indult útjára, lásd korábban.
Mindössze annyit tudunk, hogy Steve tréninglovasként keresi kenyerét az egyik híres idomár versenyistállójában, korán kell kelnie, későn fekhet csak le, viszont déltől délután négyig szabadon üldögélhet a falu kocsmájában, ahol természetesen élő lóversenyközvetítés ad megfelelő hátteret a békés sörözgetésnek. Továbbá biztos forrásból értesültem, hogy István nemrég az angol királynő egyik lovát tréningezte!
Kérdés, erről II. Erzsébet vajon tud-e?

Egy címlapfotó története

Kállai Pál, a 73 éves aktív zsoké szeptember végén megkért, készítenék-e róla egy fotót a Kincsem- szobor előtt, ahogy a motorján ül. Természetesen örömmel vállaltam a felkérést, hiszen nem minden nap fotózhat az ember egy élő legendát. A Magyar St. Leger napján, október 8-án az első futam előtt Pali bácsi rosszul lett, és eszméletlenül szállították kórházba. Október 13-án péntek hajnalban elhunyt. Ezekben a napokban fejezte be Zsokékrul c. riportkönyvét a hazai lóversenysport neves népszerűsítője, Farkasházy Tivadar, aki néhány fotót kért tőlem Kállairól, még halála előtt. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a fotó lesz élete utolsó beállított felvétele. A sors ugy rendezte, hogy ebből címlapfotó legyen.

A könyv egyébként nem csak lóversenyeseknek szól. Betekintést enged ebbe a Magyarországon méltatlanul elfeledett, perifériára szorított szórakozási formába, mely nyugaton a mai napig millióknak jelent szórakozást, (és mellesleg megélhetést), s talán egyszer még itthon is új életre kel.

http://www.farkashazy.hu/zsokekrul/index.html

Ki van az álarc mögött?

A minap kezembe került Mikszáth Kálmán: Az én jeles mondatom című aforizma gyűjteménye, melyben ezt olvastam: "az író a halhatatlanságnak dolgozik, a hírlapíró a holnapi napnak, de a holnapi nap bizonyos, a halhatatlanság bizonytalan". Rögtön eszembe jutott egyik legjobb barátom, kinek rádiós és hírlapírói munkásságát volt szerencsém a kezdetektől figyelni, hiszen együtt jártunk a Magyar Rádió szerkesztő-riporteri tanfolyamára egy éven át. Rezeda Kázmér kulturális rádióműsora tényleg élvezetes volt, még akkor is, ha főcímzenének az "I'm a barbie girl, in a barbie world" kezdetű aktuális slágert választotta. Emlékszem Kázmér mennyit dolgozott a "kolbászos" cikkén, ami az ÉS-ben jelent meg, és a Miskolc környéki szénégetők életéről is írt valamit. Mindig mondtam neki, hogy könyvet kellene írnia. Valami testhezálló Mikszáth-Krúdy stílusú műre gondoltam, de ami megszületett az valami egészen más.

Tényfeltáró riportjai is többször nagy port vertek fel. Pl.: "Nagyon figyelemre méltó írás jelent meg az ÉS-ben Rezeda Kázmér tollából a hévízi állapotokról. Alapos munkát végzett, jól megkapargatta a rothadó-pudvás felszínt, talán még szálka is ment a körme alá... "

Legutóbb a Zsokékrul c. könyv bemutatóján találkoztunk, ahol remekül szórakoztunk Sándor Csikar és ifj. Klimscha Albert parádésan előadott anekdotáin. Szerencsére utána mindketten ráértünk és Veresen folytattuk a beszélgetést a régi lóversenyes történetekről.

Mit csinál egy hendikepper?

Egyik középiskolai osztálytársam, jelesül Bakó György megfogalmazása szerint a hendikepper a világ legjobb foglalkozása, mert egész héten nem csinál semmit és vasárnap kimegy a lovira szórakozni. Nos, ez nem teljesen fedi a valóságot, bár lóverseny tényleg egy szórakoztató dolog. A hendikepper, magyarul esélykiegyenlítő számszerűsíti a galopp lovak pályán mutatott formáit, és ezek alapján a hendikepbe nevezett lovaknak megállapítja a versenyben vitt terhét. Ez 49 kg-tól egészen 70 valahányig terjedhet. Ebbe a teherbe a zsoké saját súlyán kívül beleszámít a nyereg és a ha ez nem elegendő, akkor kis ólomsúlyokat csúsztatnak a nyereg alatt lévő rekeszekbe. A futamok előtt és után ezért a lovasoknak kötelező a kimázsálás, vagyis mérlegelés. Vannnak még hendikep osztályok is, hiszen a leggyengébb lovak a legerősebbekkel csak úgy futhatnának együtt, ha a rosszabbak 49-et a jobbak meg 100 fölötti súlyt ciplenének, de ez nem tenne túl jót a telivérek amúgy is érzékeny lábszerkezetének.
Sokan felcsillanó szemmel tudakolják, hogy akkor ugye te meg tudod mondani, melyik ló nyeri a versenyt!? A válasz természetesen: nem. Hiszen feladatom pont az esélyek kiegyenlítése, pontosan az, hogy minél nehezebb legyen kitalálni a befutási sorrendet. Tippet persze tudok adni, hiszen a nyeregben vitt terhen kívül még rengeteg dolog befolyásolja egy verseny alakulását: a verseny távja, gyepen vagy homokon futnak, ki a zsoké, kik az ellenfelek stb.
De több titkot most már tényleg nem árulhatok el...

Jockeydancer

Nagy öröm számomra, hogy két öcsémről is szót ejthetek, hiszen profik a maguk területén, s ha akarom lóversenyes kapcsolódást is találok náluk.

A kisebbik, Kristóf (21) zsoké lett, annak ellenére, hogy súlya nem alkalmas a Derbyben való lovaglásra. Ütemérzéke és veleszületett irányító képessége, melyet emlékezetes futballista pályafutása során is rengetegszer kamatoztatott, kiváló alapot nyújtanak számára, hogy lemezlovasként a világ legnagyobb dancehall-jaiban is az extázisba kergesse a publikumot. Igaz egyelőre még "csak" Nyíregyházán hergeli a közízlést, de érdemes belenézni-hallgatni saját honlapjába (link jobbra) és nem vitás, hogy a klasszisok között a helye.

Nagyobbik testvérem, Milán (30) élete a tánc körül forog, a csajok meg ő körülötte. Régebben sokat megfordult különféle kártyabarlangokban, de itt nem valami füstös gengszter klubokra kell gondolni. S hogy esetében mi lehet a lóversenyes kötődés? Nos, erről legközelebb.
De nem vitás: két öcsém együtt egy jockeydancer!

Képet is fel lehet tölteni, hurrá!

Próbaképpen feltöltöttem egyik kedvenc képemet, ami 2004-ben készült a Royal Ascot lóversenyen, Angliában. Ez a kép nem jöhetett volna létre Misky Károly barátom segítsége nélkül, de Dölle Ákos és Hevesi Zoltán is közreműködött, hogy jól érezzük magunkat. (A harmadik futam után haza akartak menni.)

A kezemben tartott Racing Post lóversenyújság alapos (röpke 3-4 órán át tartó) tanulmányozása után sem sikerült egyetlen nyerő lovat sem eltalálnom. Karesz barátom az újság helyett inkább a nőket stírölte, s talán ezért sikeresebb is volt a kasszáknál.

A hangulatunkat - 50.000 angol turf rajongóval egyetemben - nagyban javította néhány kancsó elfogyasztása a Pimm's nevezetű frissítő koktélból, bár Emil még ekkor is kissé rezignáltan tekintett ki nemlétező cilindere alól. Ezen még az angol királynő váratlan felbukkanása sem tudott mérhetően javítani, pedig tényleg jó karban van az öreglány.

E kép kapcsán talán ennyi, legközelebb majd a családomról is írok, mert Edit asszony, mint a család marketing menedzsere elvárja, hogy jó sajtónk legyen. (De hol itt a sajtószabadság?)