676tánc

Aki szeret színházba járni, ezt ne hagyja ki! A Hat hét hat tánc című darabról van szó, amit a Tháliában volt szerencsém látni jó atyámmal, miután Edit még nem merte otthon hagyni a fognövesztéssel bíbelődő Vitézt. A kétszemélyes darab előtt kicsit aggódtam, nehogy valami súlyos székbedöngölő szerelmi dráma szemtanúja legyek, de biztosíthatok mindenkit, hogy erről szó sincs. Dráma persze volt (líra, epika, dráma, ált.isk.7.o.) de más formában. Tragikomédia, mondhatnánk, de így könnyen Shakespeare juthatna eszünkbe, pedig tőle azért messze van pl. a "lógó seggű vén pi**a" kifejezés, de lehet, hogy rosszul emlékszem.
Egy idős, gazdag hölgy (Lily, Vári Éva) táncórákat rendel a lakásán, és egy szemtelen, káromkodó, hazudozó tanárt (Michael, Kulka János) küld ki hozzá a cég. Ami ezután következik az kevés tánc, sok veszekedés, nyomozás kórházakban, temetőkben, időnként kibékülés, afféle szerelmi kapcsolat, amennyire egy 68 éves hölgy és egy 40-es, homokos úr között ez előfordulhat. Közben az alsó szomszéd (Ida) fülét a plafonra tapasztva figyeli az eseményeket, és sűrűn telefonál, viszont soha nem jelenik meg a színen, ám váratlanul... de mindent azért nem illik elárulni.
Richard Alfieri, kortárs színpadi szerző műve mondhatni üdítő szórakozás, az igényesebb fajtából. A swingbe bújtatott reménytelenség, tangóba ágyazott nyomorúság, cha-cha-val súlyosbított tragédia és mégsem súlyt le senkit, hiszen így élünk mindannyian.
Majd bécsi keringő, foxtrott és disco adja meg az alaphangulatot, ami a színpadon és a nézőtéren is erősen hullámzó. "Az idősek kiállhatatlanok", jegyzi meg Michael. "A középkorúak is kiállhatatlanok", mondja Lily. "A fiatalok szintén kiállhatatlanok", mondják. "Az emberek általában kiállhatatlanok", vonják le közösen a tanulságot."
Még szerencse, hogy közülük sokan tudnak táncolni. http://hathethattanc.hu

Készül a generálskála

Tegnap Edit nagy barátnője, Ivett látogatott el hozzánk családjával. Férjével (Lackó) és kiscsemetéjükkel (Egon) Angliában élnek, ennek ellenére keveset tudnak a lóversenyről. Úgy vettem észre, hogy hendikeppelés általában érdekli az embereket, mert az esélyek súllyal való kiegyenlítése valami misztikus dolog számukra. "Nahát, akkor te mondod meg, hogy melyik zsoké üljön a lóra? Hiszen nem mindegy a súlya." Ami persze nem így van, s amikor megemlítem, hogy a nyereg alá kis ólomsúlyok is kerülhetnek, akkor általános az elképedés.
Tipikus kérdés szokott lenni, a hogyan kezdődik a lovak besorolása? Nos, ez a generálhendikep-skála, ami a lovak egész évben nyújtott teljesítményét alapul véve rangsorolja a galopp lovakat. Ez a rangsor lesz a kiindulópontja a következő évi hendikep futamoknak. Ha például Alfa 50-es számot kap, míg Béta 55-öt, akkor egy futamba kerülve Béta 5 kg-val több súlyt fog vinni a másiknál. Hogy pontosan mennyit az a hendikep osztálytól függ. Fontos, hogy a példában szereplő két ló egyidős egymással, mert ellenkező esetben a "korterhet" is figyelembe kell venni, de erről máskor.
Egy háromtagú hendikepper bizottság végzi ezt a kulcsfontosságú munkát (Dr. Gaál Szabolcs, Hesp József, Horváth Zalán) és ezekban a napokban, hetekben állítja össze a generálskálát. Ehhez minden egyes ló minden futását meg kell vizsgálni, és összefüggéseket kell találni más lovak teljesítményével. Elég aprólékos munka, nem lehet elkapkodni, különösen, hogy a tulajdonosok aztán árgus szemekkel nézik lovuk megjelent számát és általában elégedetlenek vele. Két probléma szokott előfordulni: miért olyan alacsony vagy miért olyan magas? Ha túl magas, akkor nehezebb helyzetben kezdi az évet, ha túl alacsony akkor meg nem tartjuk elég jónak az illető telivért?
Nagyon úgy néz ki, hogy az idősebb évjáratban egy sprinter (Városbíró) kapja majd a legmagasabb számot, míg a hároméveseknél a Derby győztes Thunder Groom. Ez utóbbi annak ellenére bekerül a generálskálába, hogy csupán egyszer futott hazai pályán és a szabályok értelmében min. kettő futás kell a kvalifikáláshoz. De pont a Derby nyerő maradjon le a ranglistáról?
A kétévesek versenyeiben Viva és Saldenzar vitte a prímet, és nagy találkozásuk a Szent László Díjban óriási csatát hozott. Viva nyakhosszal verte ellenfelét, viszont 1,5 kg-val kevesebb súlyt vitt a nyeregben (kancaengedmény) így a rangsorban mégis a második hellyel kell megelégednie.
A végleges generálskála (a lovak hivatalos osztályozása) január végére várható.

Pénzügyek

Veresegyház
No nem a saját anyagi helyzetemmel hozakodnék elő, hanem közpénzügyi dolgokkal. Életem első bizottsági ülésén vettem részt, mint Veresegyház Város Pénzügyi Bizottságának tagja. A Városfejlesztési Bizottsággal közös ülésen egy nagy volumenű ipari beruházásról volt szó, melyet egy multi cég kívánna megvalósítani a település határában. A 25 milliárd forint értékű beruházás részleteiről jövő kedden tájékozódhat a közvélemény, ha a Testület nem rendel el zárt ülést. Pedig jobb lenne az embereket mielőbb felvilágosítani, hogy milyen lépést tervez az önkormányzat. Az ipari területek növekedésével természetesen több pénz folyik be a kasszába, amit aztán bölcsőde, út, stb. építésre lehet fordítani, de lehet, hogy az emberek egy része többre értékeli a csendet, nyugalmat és hogy a külterületeken inkább mezőgazdasági termelés folyik. Meglátjuk.
Anglia
A Racing Post közzétette a versenyben lovagló zsokék részére kötelezően előírt lovaglópénz tarifáit. Síkversenyben 96 GBP, ugró versenyben 131 GBP a tulajdonos által fizetendő összeg, függetlenül az elért helyezéstől. Ez átszámítva kb. 37-50 ezer forintot jelent, ami mutatja a sportág elismertségét, s hogy a lóverseny nem éppen a szegény emberek sportja. A legjobb 50 angliában lovagló zsoké átlag havi 50-100 versenyben lovagol, tehát havi "alapilletménye" 5-10 ezer font és ehhez jön hozzá az elért pénzdíjból származó sikerdíj-százalék (ez 5%-kal számolva nagy átlagban havi 2-5 ezer font pluszt jelent.) Ezért aztán az országban lovagló zsokékat meglehetősen nagy elismertség övezi anyagilag és társadalmilag egyaránt. Erről majd a kint szolgálatot teljesítő "száguldó szpíkertől" (galloping speaker) is megerősítést kaphatunk.

A szigetországhoz kapcsolódó hír, hogy a brit állam privatizálni kívánja a Tote céget, amely az ottani totalizatőr lóversenyfogadást bonyolítja. Hírforrások szerint 400 millió GBP bevételt szeretne realizálni, és várhatóan a nagy bukmékerirodák egyike lehet a nyerő a pályázat során.

Magyarok külföldön

Hírt adott magáról Pécsi István, a hazai lóversenyzés messzi tanulmányútra indult szpíkere. A szilveszteri Turfban megjelent, és az kincsempark.com-on (http://www.kincsempark.com/main.asp?show=info&page=irasok&mode=read&id=900) is olvasható írásában egy helikopteren közlekedő trénerről, a domboldalon tréningező telivérekről, a nyakát majdnem kitörő, de mégis nyerő krekk zsokéról ír, továbbá, hogy a buszsofőrök arrafelé sem tartanak versenylovakat.
Milán öcsém is külföldön kezdte az újévet, Cipruson vendégszerepel a Besito tánccsoporttal. (Lásd saját blogját.) Ákos barátom továbbra is Peru hegy- és vízrajzát tanulmányozza felesége társaságában, de már lassan készül haza. Remélem addig nem szed össze újabb kutyaharapást. Viktória unokatestvérem hosszú évek óta az USA-ban él, és nem készül haza.
Ha ismerőseim közül valaki még külföldön tartózkodik, kérem jelezze.

Apropó külföld: Németországban lovagló zsokénk, Kerekes Károly december 31-én Neussban egy hétéves telivér nyergében megnyerte az évzáró futamot. Karcsi így 23 győzelemmel a 21. helyen zárt a német zsokéranglitán, amihez ezúton is gratulálunk.

Veresegyházi évzáró bankett

Az év utolsó napja a vendéglátásban, szórakoztatóiparban és a lóversenyen dolgozóknak (és sok másnak) munkával telik. Azonban mielőtt a Kincsem Parkba indultam volna, egy kellemes kötelezettségnek tettem eleget: Veresegyház városának évzáró bankettjére kaptam meghívót. Pásztor Béla polgármester tartott szokásos évértékelő beszédet. Az őszi önkormányzati választások után a sajtóban is kiemelték nevét, hiszen az ország legrégebben hivatalban lévő polgármestere. 1965-óta vezeti a települést megszakítás nélkül. A felgyorsult időről, a fokozódó tempóról beszélt, ami áthatja mindennapjainkat. Ezt tudomásul kell venni, elbújni előle nem lehet, mert aki nem követi a változásokat, menthetetlenül lemarad. Nem pontosan ezekkel a szavakkal, de ez volt a gondolat lényege, ami egy 70. életévéhet közeledő embertől nem megszokott dolog, hiszen sok fiatalnak és középkorúnak is nehézséget okoz a folyamatos alkalmazkodási-tanulási kényszer. http://www.digitalcity.hu/digitalcity/news/allNews.jsp?dom=AAAAJPND&prt=AAAALJJW&fmn=AAAALOFE&men=AAAALOES&hir=AAAAPCDB (Pásztor Béla vallomása munkájáról, életéről.)
A beszéd után kitüntetésekre is sor került. Többek között Janicsák István, a Z'zi Labor együttes motorja és frontembere 20 éves népszerűsítő tevékenységéért kapott kitüntetést. A Veresegyházi asszonykórus vitathatatlanul országos hírnévre tett szert amikor a Honky Tonk Woman folyt a rádióból-tévéből. Ennek a marketing hatása máig tart, tőlem is sokszor kérdezik viccesen, hogy van az asszonykórus? Jelentem alássan jól, új lemezen dolgoznak Janicsákkal.
A koccintások előtt egy vers köszöntötte az új évet, amit a költő maga mondott el. Horváth Ferenc (jó atyám) ismét kitett magáért egy újabb 16 sorossal. A 2007-es esztendő kapujában mit is kérdezhetnénk?
"Hoz szertesugárzó szívbéli fényt?
Biztos hitet, és nem balga reményt?
Bölcs csendet a zajgás árja helyett?
Rossz gondolatoktól tiszta fejet?"

A lóversenyzés helyzetének rendezése

December közepén az MTI tette közzé, és számos hírforrás vette át a hazai lóversenycégek eladásáról szóló kormányhatározat tartalmát. A döntés tehát világos: 2007. február 28-ig a pénzügyminiszter kiírja a pályázatot a Nemzeti Lóvereny Kft. és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. együttes értékesítésére, valamint a lóversenyfogadás és a bukmékeri rendszerű fogadásszervezés 20 évre történő koncesszióba adására.
Amikor ezt olvastam, több kérdés is felvetődött bennem, ezért most a Magyar Közlönyben megjelent 1115/2006. Korm. határozatot tanulmányozva próbálom pontosan értelmezni a helyzetet.
Elsőként a bukmékeri fogadás szúrt szemet, hiszen a második világháború óta kizárólag totalizatőr rendszer működik Magyarországon. Az 1. számú melléklet 1. pontja így szól: "A koncessziós pályázat lóversenyfogadás és bukmékeri rendszerű fogadásszervezői tevékenység folytatására vonatkozó koncessziós szerződés megkötésére irányul."
Ez most vajon mit jelent? A pályázat nyertese a lóversenyfogadás mellett bukmékeri fogadásokat is szervezhet más sportágakra is? Vagy a lóversenyfogadást szervezheti totó és buki rendszerben is, de más sportágra nem szervezhet fogadást? Ha tovább megyünk világosabb lesz a kép.
Az 1. sz. melléklet 4. pontja így fogalmaz: "A koncessziós pályázat nyertese a lóversenyfogadást a koncesszió teljes időtartamára, a bukmékeri rendszerű fogadásszervezést - a jelenleg alanyi jogon bukmékeri rendszerű fogadást szervező állami játékszervező mellett - a tevékenység kezdésétől számított 5 évig kizárólagosan gyakorolhatja."
Ezek szerint tehát a jövőben a Tippmix mellett egy új fogadóirodánál is lehet majd foci, tenisz, kosár, stb. mérkőzésekre fogadni, plusz akár lóversenyre is, ha a koncesszor úgy gondolja. Márpedig valószínű, hogy úgy fogja gondolni, hiszen a legnagyobb fogadóirodáknál ez így működik. (Tehát a különböző sportesemények mellett hazai és/vagy külföldi lóversenyfutamokra ad majd oddsokat.)

A másik kérdés, amire a legtöbben kíváncsiak: mi biztosítja, hogy továbbra is lesznek galopp és ügető versenyek hazánkban? Erre a rendelet 2. sz. mellékletének 3-4. pontja ad választ:
"3. A pályázat nyertesének kötelezettséget kell vállalnia arra. hogy a pályázati kiírásban meghatározott számú versenynapon, meghatározott számú futamot (külön galoppra és külön ügetőre) rendez.
4. A pályázat nyertesének kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a minimálisan meghatározott versenynapok megtartásához szükséges feltételeket (versenypálya, tréningpálya, istállók és kiszolgáló létesítmények, versenydíjak, tenyésztési prémium) biztosítja."
A fő kérdés tehát, hogy mennyi lesz a minimálisan meghatározott versenynapok száma?

Amerikai összefoglaló 2006

A bloodhorse.com rövid összefoglalót közöl a 2006-os lóversenyszezonról.
http://opinions.bloodhorse.com/viewstory.asp?id=36867
Patricia Ranft szerint Danzig halála miatt az év rossz hangulatban kezdődött. Az újságírónő megemlíti, hogy a menő fedezőmén sörényéből néhány éve kapott néhány szálat, s talán majd egyszer egy ékszert készíttet belőle.
A tél nagy szenzációja egy The Green Monkey nevezetű kétéves mén csikó volt, akit 16 millió dollárért vásároltak meg egy árverésen. Patricia hozzáteszi, hogy ez a név a repülő majmokat juttatja eszébe az Óz-ból, s reméli, hogy ez a telivér is majd repülni fog a pályán. (Eddig ezt nem bizonyította.) Sinister Minister 12 és 3/4 hosszas győzelme jelenti a folytatást az év kiemelkedő történései sorában. A hároméves mén a Blue Grass Stakes mezőnyét terítette le ily megalázó módon. A Kentucky Derbyben azonban elmaradt a folytatás.
Az év hőse címet érdemelte ki viszont Barbaro, a Derby győztese. Nem csak Patricia, de az egész USA szívébe zárta, ezt a hároméves mént, aki veretlen maradt a Derbyben, majd súlyos lábsérülést szenvedett a Preakness Stakesben. Az amerikai sporthírekben hetekig volt vezető téma Barbaro állapota, s egy egész ország szorított felépüléséért. (A rajongók virágcsokrokat, képeslapokat, sőt répa és alma szállítmányokat küldtek az állatorvosi klinikára!)
Később már egy másik hároméves, Bernardini lett a lovis közbeszéd tárgya. A kimagasló képességű telivér 5 hoszal nyerte a Preaknesst, 6-tal a Travers Stakest, majd 7-tel a Jockey Club Gold Cup-ot. Ezután következett a Breeders Cup, amit ugye ezek után 8 hosszal kellett volna abszolválnia. Bernardini élre is állt a befutó egyenesben, ám egy Argentínából érkezett vendég, a jóval kisebb esélyt képviselő Invasor lefiniselte.
Patrícia azzal zárja cikkét, hogy 2006-ban az öröm, a bánat, a remény és a szeretet érzései játszották a főszerepet a galoppon.
Ennél jobban nem is foglalhatta volna össze a lóverseny esszenciáját.

Szilveszteri lóverseny

Azért nem Ügetőszilvesztert írtam, mert először a hazai lóverseny történetében, galopp futamok is lesznek az év utolsó nagy buliján. A hendikepper bizottságban ma két futam teherközlését adtuk ki. Érdekesség, hogy a II. osztályú hendikepbe a Magyar Kancadíj győztesét, Queen's Night-ot is nevezték, bár 70 kilóval nem valószínű az indulása. A csütörtöki indulóadáson majd kierül.
14:00 órakor kezdődik a program a két galopp futammal, majd jöhetnek az ügetők. Bubik István emlékére színészek, sportolók ülnek majd sulkyba. Felvezetik az "év galopp lovát" Star Furyt és megtartják a champiomok köszöntését mindkét szakágban.
A közönséget nyilvánvalóan a forraltbor és pezsgőkínálat jobban fogja érdekelni, ezért bízunk benne, hogy elegendő elárusítóhely áll majd rendelkezésre. Szerintem érdemes kilátogatni akár csak 1-2 órára is, hiszen igazi fieszta hangulat várható, és ki tudja mikor jön be valakinek a hármasbefutó.
Nem felejtsétek megjátszani a 2-9-11-et (körbe) Gyuszi bácsi emlékére. Ha nem nyer, sebaj. Sose halunk meg!

Téli galopp

Emberemlékezet óta nem volt példa rá, hogy december 23-án galopp futamokat rendezzenek. A mai ügetőversenyek előtt ugyanis két versenyben is telivérek állnak majd starthoz. Tehát nekem is ott a helyem a Versenyintézőségben. Apor és Feri papa is jön velem a Kincsem Parkba, addig az asszonyok kibontakozhatnak a konyhában. Vitéz majd az előkóstoló szerepét gyakorolhatja, úgyis mindenevő.
Egy előnye már biztosan lesz a mai különleges versenynapnak, mert itthon láthatjuk lovagolni a jelenleg külföldön legsikeresebb magyar zsokét, Kerekes Károlyt. A német zsoké ranglista 22. helyén záró Karcsi 162 lovaglásból 21-szer győzött és 137.900 Euro nyereményt szerzett a lovak tulajdonosainak. Németországon kívül 38 versenyből 7 győzelem a mérlege és 282.300 Euro össznyeremény. A fiatal versenylovas legemlékezetesebb hazai szereplése egy Rodolfo nevű lóhoz köthető. Karcsi a Magyar Derbyre látogatott haza, de csak nézőként. Legalábbis így tervezte. A Derbyben induló Rodolfo lovasa azonban nem érkezett meg, így Kerekest kérték meg, hogy szálljon nyeregbe. Elvállalta, felült és nyert. Vagyis jött, látott, győzött.
Ma két hendikepben Romeo és Méz lesz a partnere. Nem számítanak túl esélyesnek, de Rodolfo sem volt az.

Ki tud valamit Steve-ről?

Az autó nem indult reggel, most bütykölik a szervízben az önindítóját, nem találom a telefonomat, lemaradok megint a német óráról és még a karácsonyfát sem vettük meg.
Lehet, hogy túlzásba vittem tegnap a testedzést a Lukács fürdőben, de ma nem igazán érzem magam csúcsformában. Pedig pont a regenerálódás, a felfrissülés miatt kerestem fel a hazai gyógyfürdőzés egyik fellegvárát. Lehet hogy a gőz ártott meg, mert még mindig úgy érzem, itt van a fejemben. Mit lehet ilyenkor tenni? Itt már csak a blogírás segíthet.
Ja, azzal kezdtem, ki tud valamit a ködös Albionba veszett kollegámról, Pécsi Istvánról? Hangja rettenetesen hiányzik a Kincsem Park hangszóróiból. Állítólag több turfrajongó (főleg fiatal lányok) küldöttséget kívánnak meneszteni Angliába, hogy rábeszéljék Pistit, hagyjon fel a National Hunt (ugró) lovak istápolásával és azonnal foglalja el az őt megillető helyét a szpíker-állásban. Ennek a nyomásnak, nem tudni lesz-e látható, hallható eredménye, viszont ezúton emlékeztetném Istvánt, hogy a hazai turf társadalom igen is igényt tart a megfelelő tájékoztatásra. Eme blog is István angliai utazása kapcsán indult útjára, lásd korábban.
Mindössze annyit tudunk, hogy Steve tréninglovasként keresi kenyerét az egyik híres idomár versenyistállójában, korán kell kelnie, későn fekhet csak le, viszont déltől délután négyig szabadon üldögélhet a falu kocsmájában, ahol természetesen élő lóversenyközvetítés ad megfelelő hátteret a békés sörözgetésnek. Továbbá biztos forrásból értesültem, hogy István nemrég az angol királynő egyik lovát tréningezte!
Kérdés, erről II. Erzsébet vajon tud-e?

Egy címlapfotó története

Kállai Pál, a 73 éves aktív zsoké szeptember végén megkért, készítenék-e róla egy fotót a Kincsem- szobor előtt, ahogy a motorján ül. Természetesen örömmel vállaltam a felkérést, hiszen nem minden nap fotózhat az ember egy élő legendát. A Magyar St. Leger napján, október 8-án az első futam előtt Pali bácsi rosszul lett, és eszméletlenül szállították kórházba. Október 13-án péntek hajnalban elhunyt. Ezekben a napokban fejezte be Zsokékrul c. riportkönyvét a hazai lóversenysport neves népszerűsítője, Farkasházy Tivadar, aki néhány fotót kért tőlem Kállairól, még halála előtt. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a fotó lesz élete utolsó beállított felvétele. A sors ugy rendezte, hogy ebből címlapfotó legyen.

A könyv egyébként nem csak lóversenyeseknek szól. Betekintést enged ebbe a Magyarországon méltatlanul elfeledett, perifériára szorított szórakozási formába, mely nyugaton a mai napig millióknak jelent szórakozást, (és mellesleg megélhetést), s talán egyszer még itthon is új életre kel.

http://www.farkashazy.hu/zsokekrul/index.html

Ki van az álarc mögött?

A minap kezembe került Mikszáth Kálmán: Az én jeles mondatom című aforizma gyűjteménye, melyben ezt olvastam: "az író a halhatatlanságnak dolgozik, a hírlapíró a holnapi napnak, de a holnapi nap bizonyos, a halhatatlanság bizonytalan". Rögtön eszembe jutott egyik legjobb barátom, kinek rádiós és hírlapírói munkásságát volt szerencsém a kezdetektől figyelni, hiszen együtt jártunk a Magyar Rádió szerkesztő-riporteri tanfolyamára egy éven át. Rezeda Kázmér kulturális rádióműsora tényleg élvezetes volt, még akkor is, ha főcímzenének az "I'm a barbie girl, in a barbie world" kezdetű aktuális slágert választotta. Emlékszem Kázmér mennyit dolgozott a "kolbászos" cikkén, ami az ÉS-ben jelent meg, és a Miskolc környéki szénégetők életéről is írt valamit. Mindig mondtam neki, hogy könyvet kellene írnia. Valami testhezálló Mikszáth-Krúdy stílusú műre gondoltam, de ami megszületett az valami egészen más.

Tényfeltáró riportjai is többször nagy port vertek fel. Pl.: "Nagyon figyelemre méltó írás jelent meg az ÉS-ben Rezeda Kázmér tollából a hévízi állapotokról. Alapos munkát végzett, jól megkapargatta a rothadó-pudvás felszínt, talán még szálka is ment a körme alá... "

Legutóbb a Zsokékrul c. könyv bemutatóján találkoztunk, ahol remekül szórakoztunk Sándor Csikar és ifj. Klimscha Albert parádésan előadott anekdotáin. Szerencsére utána mindketten ráértünk és Veresen folytattuk a beszélgetést a régi lóversenyes történetekről.